Az első szint a lakóépületekhez, egykori palotákhoz kapcsolódó - mesterséges kialakítású - pinceszint. Ezeken a helyeken a teljes kiépítés, körbefalazás a jellemző, sok helyen az üregek határolását maguk az épületek alapjai adják. Ezen szintet a vári lakók folyamosan használták, használják, jelenleg is legtöbbjükben pincerekeszek, tárolók találhatók. Mélységük változó, van ahol közvetlenül az épület alatt vannak - és ezért szerkezetük nem választható el az épület szerkezetétől - de ismerünk olyat is, amelyhez csak több lépcsőfordulóval lehet lejutni. Valószínű, hogy a házak építésekor már számoltak az alattuk húzódó üregekkel: sok helyen tisztán kivehető, hogy az épület főfala, illetve annak alapjai a jó állapotú - az üregeket körülvevő - sziklára épült. A sziklák közötti réseket, hasadékokat téglából, vagy faragott kőből készült boltívekkel hidalták át, és kitöltő falakkal stabilizálták. Ahol már ezen a szinten a márga veszi körül az üreget, ott igyekeztek az alapfalat körítőfalként úgy kialakítani, hogy az egyben alkalmas legyen a márga kipergésének megakadályozására. Ennek a  szintnek jellemző kiegészítői a lépcsők és pincerekeszek oldalfalában kialakított mécsesfülkék.

Mind az elmúlt évszázadok alatt, mind napjainkban ez a szint volt a legjobban kihasználva.

A második pinceszint a legváltozatosabb: itt a mesterségesen vájt, kiépített üregek mellett néhány természetes kialakulású üreget is találhatunk. Legtöbbször ezen szintbe is kiépített lépcsőn lehet lejutni. A falazások, kiépítések jelentős része múlt századi, vagy éppen több száz éves. Jó részük ma már nincs használatban, ám vannak közöttük olyanok (például egyes éttermek pinceborozói) éppen az együttélő természetes és mesterséges képük miatt jelenleg is hasznosítás alatt van.

A második szintről oldott átmosásokon, kitöltéseiket vesztett, majd kézzel faragott szűk-szélesebb tektonikai repedéseken, kürtőkön, lépcsőkön - esetleg ezek helyén - aláereszkedve juthatunk a természetes képződésű harmadik szintre.

Ezek az - egyszer egészen mélyen fekvő, máskor magasabban húzódó - üregek már jórészt természetes, de igen rossz állapotúak. Ennek oka, hogy közülük csak néhány van használatban. Közülük leginkább a független barlangpincék őrzik még a múlt századi, vagy éppen a török kori kiépítés nyomait, de nagy részük szeméttel, törmelékkel van tele. Ezek a barlangok is változatos mélységben húzódnak: például a Nagy Labirintus egyes termei 12-16 méter mélyen húzódnak, de például a Fortuna utca 25. alatti evangélikus parókia alatti természetes barlangpince a felszínhez egészen közel található.

A barlangok és pincék hármas tagozódása legjobban az elmúlt évek során feltárt Táncsics Mihály utcai barlangrendszerben figyelhető meg.

Az egymás felett található üregeket gyakran függőleges aknák kötik össze egymással. Ezek jelentős részét még a középkorban - ahogy az oldalukon is megfigyelhető - kézzel vésték a sziklába. Valószínűleg ezen kürtőket használták víznyerésre, majd amikor arra szükség volt, szellőzésre. A kürtők alatt majd minden esetben találtunk kutakat, vagy kutakra utaló nyomokat, melyek a márgarétegbe olyan mélyen hatolnak, hogy a bennük levő vízoszlop magassága még száraz időszakban is ritkán közelíti meg a barlangok talpát. Találtunk olyan kürtőt is, amelyből oldalág nyúlt ki: ide valószínűleg értékeiket rejtették a régi kor emberei. Több helyen találkoztunk olyan kürtővel, melynek a folytatásaként feltételezhető kutat sajnos nem állt módunkban megkutatni. Ezek feltárása még a jövő feladata. A pinceprogramon belül azokat a kutakat tisztítottuk meg, amelyek alkalmasak az üregekben keletkező vizek kiszivattyúzására, illetve amelyek bemutatásra érdemesek. Több helyen akadtunk már elbetonozott, lefedett kútra, ezek megnyitására csak szükség esetén kerülhet sor.

A Nagy Labirintus területe több, mint 18000 négyzetméter, szétágazó rendszerének teljes hossza 4200 méter. Egymással párhuzamos két fő ága délkelet-északnyugat irányban húzódik a Tárnok utca - Országház utca, illetve az Úri utca alatt. Járatai majd minden, a felettük álló épületből megközelíthetők. A labirintusrendszer jelentős része ismert, és ellenőrzött üregekből áll.

Ezzel szemben a független barlangpincékbe rendszerint csak egy-egy épületből lehet lejutni. Ez utóbbi tény csak az elmúlt évek során változott kissé, amikor a megerősítési munkák szervezése miatt - akár csak a középkorban - szükségessé vált egyes független barlangpince összekötése.

Míg a Nagy Labirintust az elmúlt évtizedek során többé kevésbé gondozták, javítgatták, megerősítették, a független barlangpincék jelentős része felett semmilyen felügyelet nem volt. A barlangok kitisztítása során talált fegyverek, törmelékek, eszközök - és a házak lakóinak elbeszélései - azt bizonyítják, hogy még a második világháború után is szórtak törmeléket az üregekbe.

Mi okozza a barlangok, pincék károsodását ?

Több okra is visszavezethető a barlangok károsodása, ezek egymással szoros összefüggésben vannak.

Mint azt fentebb leírtuk, az üregek a márga és a mészkő határán alakultak ki, oldalukat a márga határolja, míg mennyezetüket (szaknyelven főtéjüket) a mészkő alkotja. A barlangok oldalfalát alkotó márga jó teherbíró képességű anyag, addig, míg víz nem éri. Víz hatására elszappanosodik és elkezd duzzadni. Állékonysága, teherhordó képessége jelentősen csökken. Az átázott réteg lepereg, ezt a lepergést gyorsítja a felette haladó forgalom -  a kemény, merev mészkőpaplan által átadódó - dinamikus hatása. Az üregek oldalfala ezen kipergés hatására egyre tágul, egyre nagyobb lesz a barlangok belső átmérője[1]. A márga felett álló mészkő jó teherbírású, ám az alatta nyíló egyre nagyobb fesztávolságot egy idő után nem tudja áthidalni, mivel hajlító szilárdsága rossz. A mészkőben - a forgalom dinamikus és  a felette álló épületek statikus terhének hatására - repedések alakulnak ki, melyek egyre nagyobbak lesznek. Ilyen repedések ma is megfigyelhetők a Dísz tér 12. szám előtti barlang főtéjében. Ezek egy idő után összefüggővé vállnak, és nagyobb tömbök szakadnak fel. Ezek a tömbök nem egy esetben lehullnak a barlang talpára. Sok olyan sziklatömbbel találkoztunk az elmúlt időszakban. Közepes és nagyobb mélységekben a felszakadások beboltozódnak. Erre példákat találtunk a Dísz tér, a Táncsics Mihály utca alatt is.

Rosszabb esetben a felszakadások egészen a felszínig jutnak. Utoljára a nyolcvanas években történt ehhez hasonló eset.

A felszínen megjelenő károsodás oka lehet más is. Mint azt a barlangok történetéről szóló fejezetben leírtuk,  az évszázadok során majd minden épületből nyitottak kürtőket, aknákat. Ezek elsődleges szerepe a víznyerés volt. Az elmúlt évtizedek során ezek a kürtők feledésbe merültek, egyeseket eltakartak. Mivel a középkori épületkiosztás más volt, mint a mai, a kürtők jelentős része ma már a közterületek alatt van. Nem egyszer fordult elő, hogy ilyen jól-rosszul eltakart kürtőből a töltelékanyag, a lefedés lecsúszott, és megnyílt a föld. Ilyen eset történt 1992-ben a Fortuna utca 12. szám előtt, 1993-94-ben a Szentháromság téren. De komoly gondot okozhatott volna az a kút is, amelyet 1996-ban a Halászbástya és a Szent István szobor díszburkolatának építése közben találtunk. Alig negyven centiméterrel a kavicsos burkolat alól egy több mint két méter átmérőjű, nyolc méter mély kút került elő. Kimondhatatlan szerencse, hogy ez az elmúlt évtizedek alatt nem szakadt be. A kútnak semmilyen nyoma nem volt, semmilyen térkép, leírás nem szólt róla. A régészek nagy bánatára - miután átvizsgálták a benne talált törmeléket- a kutat lefedtük: ma egy, kockakőből kialakított kör jelöli helyét a szobor déli oldalán.

Ez is jelzi a barlangok, pincék károsodásának másik fő okát. Az elmúlt évszázadok alatt igen sok üreget, pincét, barlangot törmelékkel, szeméttel betömtek. Sajnos az eltömött részekről semmilyen szakszerű leírás nem maradt ránk. Nehéz megtalálni így őket, sokszor csak a lakók útmutatása segít nagyjából betájolni helyüket. Megpróbálkoztunk a geofizika legkorszerűbb eszközeivel is. Egyes esetekben (például a Dísz tér keleti oldalán) eredményre vezetett a földradar vizsgálat, mert ennek nyomás találtunk meg járatokat. De azokat az üregeket nem találjuk meg, amelyeket például feltöltés, törmelék miatt a környezetükkel azonos sűrűségűnek mutat ki a földradar. Ugyanitt, a Dísz téren bizonyosodott be ez: a tér nyugati oldalán, a 16. szám előtt nem jelzett a vizsgálat üreget: csak 1997-ben a téren vezetett cső törése nyomás került elő egy igen nagy méretű, ám majdnem teljesen feltöltött üreg.

A régi korok feltöltései más gondot is okoznak: szinte lehetetlen azokat az üregeket megvizsgálni, felügyeletüket rendben elvégezni, ahol feltöltés van. Ez okozta például a Dísz téri üregrendszer nagy károsodását, hiszen az egyébként bejárható üreg középső részébe hordott törmelék a főtét teljesen eltakarta, így a legveszélyesebb helyek - a repedt főre, a felszínig húzódó kürtő csak a feltárás, a törmelék kiszállítása után került elő.

A felszín alá kerülő vizek is súlyos károkat tudnak okozni az üregekben. Mivel teljes kizárásuk fizikailag nem oldható meg, a csapadékvizek, a közcsatornából kikerülő vizek jelentős része a talajba kerül, ahogy arról a Várhegy hidrológiájáról írott fejezetben már szóltunk. A kőzetekbe jutó vizek a kisebb-nagyobb repedésekben, a kavicsos összleten áthaladva látszólag megtisztulnak. Ez volt az oka, hogy a középkorban a Várhegy lakói minden fenntartás nélkül fogyasztották e vizeket - és ez volt az oka az abban a korban oly gyakori járványoknak is.

Több helyen találkoztunk olyan károsodással, amely a nem megfelelő anyagok beépítésének tudható be: a múlt században illetve a két háború között beépített téglapillérekben a vizesedés és a különböző irányból ható nyomás hatására először hajszálrepedések keletkeznek, majd ezek mentén a téglaszerkezetek megnyílnak - szinte szétrobbannak. Ezen károsodások jelentős része a márga - fentebb leírt - duzzadásából származnak. A pillérek alatt nyugvó márga a kisebb ellenállás irányában kezd duzzadni, talpnyomást gyakorolva ezzel téglára. Ez a talpnyomás okozott súlyos károkat az Úri utcai úgynevezett kislabirintus téglaszerkezetiben, de megfigyelhető a Nagy Labirintus számos helyén is.

A barlangrendszer legújabb kori feltárása és megvizsgálása 1988-ban kezdődött a Fortuna utca 18-20. szám alatti barlang feltárásával. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a Fortuna utca 16. számú ház pincéjéből induló barlang kutatása.

Az 1980-as évek végén megjelenő újabb problémák felmérésére és megoldására a Fővárosi Mérnöki Tervező Rt (FŐMTERV Rt) kidolgozott egy középtávú programot. Ez a szükséges pince-megerősítések mellett tartalmazza a pincékhez kapcsolódó támfalak, közművek állapotának javítását is. Az intézkedési terv 1992-es árakon 728 millió forintot irányzott elő a problémák megoldására. A program a független barlangpincék 30 %-át kifejezetten életveszélyes állapotúnak, 48 százalékát rossz, míg 22 százalékát közepes állapotúnak minősítette.

A már feltárás alatt levő barlangpincékben a Műszaki Egyetem Geológiai Tanszéke, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakemberei segítik munkánkat tudományos és szakmai közreműködésükkel. A barlangpincék megerősítési terveit a FŐMTERV Rt készíti  Őri Sándor vezető tervező irányításával, bányászati és műemlékes szakértők, tervezők bevonásával.

1992-1993 során több olyan barlangpincét találtunk melyek azonnali beavatkozást igényelt. Egy részük épületek alatt húzódik, más részük utcák, terek alatt helyezkedik el. A barlangpincék 45 %-a elfogadható állapotban van. Ahol a szakemberek szükségesnek látták, azonnali feltárás kezdődött meg. Amelyik barlangpince nem minősítetett veszélyes állapotúnak, ott folyamatos megfigyelés történik.

1998-ig több, mint 2800 m2-nyi barlang került feltárásra. A munkálatok során a szakemberek szem előtt tartották, hogy a feltárt mélypincék, barlangok olyan megerősítést nyerjenek, mely lehetővé teszi a későbbi hasznosításukat. Ennek eredménye, hogy a fentebb felsorolt helyek közül 1997-ig mindössze négy - menthetetlen - üregrész került szakszerű eltömedékelésre, míg 18 barlang megfelelő erősítést kapott.

Ebben az időszakban a legjelentősebb munkálatok a Dísz tér, a Táncsics Mihály utca és az Úri utca alatt folytak. 1994-95-ben a többszöri beszakadás miatt a Szentháromság tér alatt található - emberi kéz által alkotott - pincerendszerek megerősítését kellett elvégezni.

A budavári komplex pinceveszély-elhárítás

A barlangpincék veszélyelhárítási munkája három részből tevődik össze:

Az éves programban meghatározott sorrend szerint a feltárással kezdődnek a veszélyelhárítási munkálatok. A feltárás leggyakrabban bányászati technológiával történik: a törmelék és az átázott agyag kiszállításához minden esetben függőleges kürtőt kellett nyitnunk a felszínről az üregbe. A kürtőn át kerül ki a kitermelt anyag. Nem egy esetben több száz esetleg ezer köbméter anyagot kellett így kiszállítanunk. Ahogy egyre nagyobb lesz az üreg, az anyagszállításra a bányában használatos bányasínek kerülnek lefektetésre, ezen kézi erővel, csilléken szállítják az anyagot.

Ha lehetőség van rá, igyekszünk a munkákat úgy végezni, hogy a barlangok, üregek teljes egészét kitakaríthassuk. Ez azért célszerű eljárás, mert így a végleges biztosító szerkezeteket egyben lehet beépíteni. Megtervezésük, kivitelezésük is könnyebb így, és szem előtt lehet tartani, hogy nagy, később jól hasznosítható terek alakulhassanak ki. A kibontott üregeket, tereket ideiglenes biztosítással látjuk el. A Budai Vár alatt az elmúlt évek során szinte majd minden, a bányászatban használatos biztosítási rendszer előfordult már. Leglátványosabb a Dísz tér alatti barlangrendszer ideiglenes biztosítása volt, a négyszögletes alapú ún. máglyák és az ácsolatrendszerek úgy festettek, mint egy sűrű erdő. Csak ezen a munkahelyen több, mint 60 köbméter bányafa, máglyafa, 20 köbméter - a leszakadással veszélyeztetett részek lezárására szolgáló - keményfa került beépítésre.

 

Sajnos előfordul, hogy a körülmények azt igénylik, ne ideiglenes ácsolat készüljön. Ha szűk helyen nehéz talajban folyik a feltárás - mint például a Táncsics Mihály utca alatt, az oldalfalak és a főte végleges biztosítását azonnal el kell végezni a felettük álló épületek védelme érdekében. Ebben az esetben rögtön - a későbbiekben ismertetendő - végleges megerősítést kap az üreg.

A feltáráskor nem csak az üregbe töltött törmeléket kell kiszállítanunk: ki kell fejteni és el kell távolítani a barlangpincék alján található átázott, legtöbbször kultúrtörmelékkel kevert feltöltést is, hogy a leendő megerősítés alapozását már a szilárd, nem vizesedett márgarétegre helyezhessük el.

A feltárás során rendszeres vendégeink a régészek. A kultúrtörmelékből kikerülő leletek értékes segítséget nyújtanak munkájukhoz, de egyben a mi munkánkat is segítik, hiszen az ő közreműködésükkel tudjuk meghatározni az üregek kialakulásának, esetleges kiépítésének idejét, a felhasznált anyagok milyenségét. Ennek egyik legjelentősebb példája a Dísz tér 4-5. számú barlangpince feltárása volt. A több méter mély talpsüllyesztés során a barlangpince északi oldalán egy, a török korban épített boltíves pince került elő. Ezt a pincét a megerősítések során megóvtuk, a felette elhelyezendő falak alá teheráthárító boltívet helyeztünk el, így eredeti állapotában tanulmányozható az építmény. Ugyanitt találtunk rá a feltárás közben egy ló és gazdája csontvázára, valamint fegyvermaradványokra.

A Dísz tér 4-5. sz. előtti pince (1994)

A feltárások után a statikus tervező a kivitelezést irányító szakember segítségével megtervezi a megerősítés módját. Igyekszünk a természetes kőzet legkisebb mérvű eltakarásával és a régi évszázadok során elhelyezett építmények (pillérek, boltívek) meghagyásával megoldani a megerősítést. Ha módunkban áll, az oldalfalakat a helyszínen fejtett és darabolt mészkő felhasználásával védjük a további kipergés ellen. Ezzel elérjük, hogy a természetes kőzetek közelében a lehető legkevesebb mesterséges anyag kerüljön. Erre jó példa a Bécsi kapu tér 8. szám alatti barlangpince, ahol az üreg oldalát alkotó márga biztosítását oldottuk így meg.

 

Maguk a megerősítési munkák igen idő és pénzigényesek. Tekintettel a barlangokat érő állandó vizekre, vasbeton szerkezeteket nem lehet alkalmazni. Nem csak a felszínről befolyó vizek károsítják a barlangpincéket: a zárt terekben a magas páratartalom is támadja a beépített szerkezeteket.

A munkák megtervezésekor, kivitelezésekor tekintettel kell lennünk a természetvédelmi és a műemlékvédelmi előírásokra.

 

A megerősítést a fenti okok miatt a bányában régóta használt idomkövekkel oldjuk meg. Az idomkövek vasalás nélküli nagyszilárdságú betonból készülnek, és ugyanolyan változatosan használhatók fel, mint a falazó téglák. Készülhetnek belőlük pillérek, falazatok, boltívek. A szállítás, az építés során ötször-hatszor kell kézbe venni egy-egy bányaidomkövet - és ha csak ennyiszer, nem többször, a bányakőműves (falazó vájár) nagyon ügyes volt. Az anyagok leadása, helyszínre szállítása, a kötőanyag helyszíni keverése mind mind igen időigényessé, és drágává teszi a mélyben folyó munkákat.

Anyagkiszállítás

Bányászok a Budai Vár alatt

 

(...)

 

Nem csak az üregekben elhelyezkedő törmelék kiszállítására alkalmasak a korábban kialakított, vagy újonnan kivésett aknák: a kivitelezés során ugyanezeket a kürtőket használjuk a beépítendő anyagok (az ideiglenes megerősítés anyagai, bányaidomkövek, cement, adalékanyag) leadására is. Amennyiben lehetőség van rá, ugyanezeken a kürtőkön keresztül juttatjuk le a munkálatokhoz szükséges elektromos kábeleket, a sűrített levegőt, vizet is. Az aknák kiszélesítésével meg lehet oldani a mélybe való lejutást is - úgynevezett járóosztály kialakításával. Néha ez csak egy egyszerű hágcsó, de ahol az akna mérete megengedi - és a biztonságtechnikai előírások megkövetelik - létrák, és pihenők kerülnek beépítésre.

 

Az elkészült falazatok, tartószerkezetek és a természetes kőzet közötti üreg kitöltését, a terhek átadását közepes nyomású cementhabarcs injektálásával oldjuk meg. A barlangok végleges biztosítása csak az injektálás megkötése után mondható befejezettnek.

Bányaidomköves alátámasztások

A veszélyelhárítási munkák nem látványosak: többnyire egy néhányszor tíz négyzetméter alapterületű felvonulási terület látszik csak a felszínen, ahonnan a mélyben folyó munkák kiszolgálása történik. Az üregekben végzett munkák is csak elkészültük után látványosak, a rengeteg kiegészítő munka csak azok előtt ismert, akik folyamatukban látják a tevékenységet.

A megerősítési munkákat végző cég szakemberei, a kivitelezők és a tervezők minden tudásukkal azon vannak, hogy a megerősített barlangok, üregek statikai állékonysága és a lehetséges hasznosításuk megfelelő legyen.

A munkákhoz - tekintettel a vári barlangok természeti védelmére - az engedélyt a KTM Természetvédelmi Hivatalának Barlangtani Osztálya adja. Mivel majd minden barlang műemléképület alatt húzódik, az engedélyezésben az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei is közreműködnek. A végleges - és engedélyezett - kiviteli tervek alapján kezdődhetnek meg az erősítési  munkák

Kutatók, régészek a föld alatt (2006)

 

Az elmúlt évek során azon igyekeztünk, hogy lehetőleg ne kelljen üregeket megszüntetni. Ez sikerrel járt, hiszen csak négy, kisebb üreg eltömedékelésére volt szükség, ezek sajnos menthetetlenek voltak.

 

(...)

 

A barlangpincéket legjobban  a közművekből kikerülő víz károsítja.

Az elmúlt időszakban majd minden lakóépület, közintézmény belső csatornahálózatát és csapadékvíz elvezetését megvizsgáltuk. Fény derült arra, hogy az esővíz levezetések igen nagy hányada közvetlenül a talajba - és a mélyben található üregrendszerbe - vezeti a vizet. Sajnos sok helyen a közcsatornára való rákötés is olyan rossz állapotú, hogy több víz jut az altalajba, mint a csatornahálózatba. A nagy felületű tetőkről összegyűjtött, és koncentráltan a talajba vezetett vizek igen nagy károkat okoznak nem csak a vári barlangokban, pincékben, de magukban az épületekben is.

Ezért a pinceveszély elhárítási programon belül nagy gondot fordítunk az üregek felett húzódó "vizes" közművek állapotának felülvizsgálatára és a hibák kijavítására. Így került sor több száz folyóméter csatornahálózat rekonstrukciójára, és ezért folyik jelenleg is a házak belső csatorna alaphálózatának, valamint az esővíz-levezetések felújítása. Ugyanezt a célt szolgálja az a munka, amely során a Fővárosi Csatornázási Művek a vári utcák alatt húzódó közcsatornákat újítja fel (Úri utca, Fortuna utca, Dísz tér, Anjou bástya).

Az 1990-es években 95 épületben történt meg el a csatornahálózat felújítása. Minden esetben úgy szervezzük meg a munkát, hogy az épületben levő lakások, intézmények a  vezetékeiket a felújítás ideje alatt is használni tudják: üzemelés alatt kerülnek a csatornák kicserélésre.

Az illetékes közművállalatokkal közösen folyamatosan halad a külső közcsatornák, ivóvízvezetékek, távfűtővezetékek felújítása. Ezek közül a legjelentősebb az a tervszerű felújítási folyamat, melyben a Fővárosi Távfűtő Művek a vári távfűtő hálózat cseréjét végzi.

A barlangok, pincék és a felettük álló támfalak, várfalak kapcsolata szoros és kölcsönös. A támfalak mögött az üregekben felgyülemlő víz nagy nyomásával támadja a falazatokat, az alattuk húzódó üregek főtéjének megroppanása azok állékonyságát veszélyezteti. A barlangokat, pincéket több helyen a Várat körülvevő támfalakig kivezették, a kijáratok állékonyságát hol jobban, hol rosszabbul megoldották.

A várfalak károsodásának több oka van. A burkolatokat a falazatba felülről, vagy - a szivárgó rendszer hiánya miatt - hátulról beszivárgó víz károsítja. A falazat anyagába kerülve a víz megfagy, és a téglaanyag  elmállik, majd kihullik. Ugyancsak gyakori hiba, hogy a támfalak felújítása során készített 15-20 cm vastag burkolófal elválik a hátfaltól. Ennek is a vizesedés az oka, a hőmérsékletváltozás miatti hőtágulás a falak kipúposodásához vezet.

Sokkal jelentősebbek azok a statikai hibák, amelyek szerencsére csak egy-két várfalnál figyelhetőek meg. Az alapozás hiánya, vagy tönkremenetel okozta például a Fehérvári Rondella vagy az Esztergomi Rondella nagy repedéseit. Ezen repedések a hőmozgás miatt folyamatos mozgás alatt vannak, kijavításuk igen nagy összegeket igényel.

A fenti hibák kijavítása érdekében a pinceprogram része a Várat körülvevő támfalak és várfalak felújítása. Ennek keretében készült el a Palota utat tartó támfalak második világháború óta fel nem újított részeinek rekonstrukciója, valamint a Tábor utcai nagy támfalrendszer felújítása. A műemlékvédelem szakembereinek közreműködésével készültek el az Európa park feletti várfal és az Északi Cortina fal Öntőház utcai kapujának felújítási munkái. Sajnos a komoly statikai hibákat magukon viselő várfalszakaszok felújítása annyi forrást igényelne, hogy a programon belül nem lehet elvégezni ezen munkákat.

A felsorolt falkárosodások sokszor megelőzhetők a rendszeres karbantartással. Ezért 1997-ben önkormányzatunk megkezdte a várfalak rendszeres karbantartási munkálatait. A falakra vadon telepedett növények leszedésével, a kisebb repedések kijavításával elkerülhetők a nagyobb károsodások kialakulása.

 

(...)

 

A pinceveszélyelhárítási program nem egy esetben a Budai Vár életét befolyásoló intézkedéseket igényel (pl. forgalomterelés, közműegyeztetés, stb.), ezért a program koordinálása, az intézményekkel, hatóságokkal való kapcsolattartás a Polgármesteri Hivatal Építési Irodájának feladata.

A programban nagy részt vállalnak a társtudományok szakemberei is. A már említett régészek mellett a geofizikusok, a geológusok, hidrogeológusok, statikusok kísérik figyelemmel munkánkat, szakmai segítséget nyújtva, és a helyszínt kutatóterepként felhasználva.

 

1992 és 1997 között több mint 460 millió forintot fordítottak az illetékesek az elvégzendő feladatokra. Az 1997 végén összeállított program 2005-ig jelölt meg további feladatokat, ezek még további 400-450 millió forintot igényelnek. A rendelkezésre álló források több mint 70 százalékát a közvetlen veszélyelhárítási munkák igényelték, a fennmaradó rész a különféle kiegészítő tevékenységek ellátására fordíttatott.

 

(...)

 

         Fejezetek a föld alatti munkából

 

         A város alatti város mint az évszázadok során mindig is, napjainkban is éli a maga életét. Amikor ez nem volt ismert, akkor is történtek a föld alatt fontos események. A napjaink történései már nem titkosak, az ezzel foglalkozó szakemberek odaadásának köszönhetően egyre több, egyre sokoldalúbb olyan ismeretanyag kerül napvilágra, amely mind a kívülállókat, mind a szakmabelieket érdekelheti. Lássunk ezek közül néhányat.

 

A Bécsi kapu tér 8. számú ház alatt található barlangpince

 

A barlangpince a XVIII. századi épület utcai frontja alól húzódik a Kard utca és a Bécsi kapu tér alá. Az önkormányzat irányítása alatt folyó veszélyelhárítási tevékenységen belül ezen a helyen végeztünk el először olyan munkákat, melyek tapasztalatait azóta rendszeresen hasznosítjuk. A munkálatok során a talpsüllyesztés elvégzése után megfelelő támasztófalak és pillérek kerültek beépítésre. A lejárat felett egy olyan kettős boltívet alakítottunk ki, amely lehetővé teszi majdan a barlangrész hasznosítását.        

Ugyanennek az épületnek a hátsó frontja alatt húzódó barlang is megerősítésre került. Az üreg oldalfalát képező málló márga teljes burkolatot kapott, ám azokon a helyeken, ahol a mészkő igazán látványosan helyezkedett el, geológiai ablakok kialakításával ezek bemutatását is lehetővé tettük.

 

A Dísz téri barlangpince rendszer

 

A pinceprogram legnagyobb munkája 1993. tavaszán kezdődött. Amikor a Dísz tér 13.számú ház pincéjéből először beléptünk az épület homlokzati főfala és a Dísz tér alá nyúló üregrendszerbe, elképesztő látvány tárult elénk: a Budai Vár egyik fő közlekedési útvonala alá nyúló üreg majd teljes egészében törmelékkel volt tele, csak a falak mentén lehetett körbejárni. A főte több helyen méteres repedésekkel volt átjárva, az oldalfalak lábánál az átázott budai márga törmeléke halmozódott fel. A termes járatban (mely a 12. és 13. sz. épület előtt mélyen a tér alá húzódott) teljesen begombásodott faanyagok támaszkodtak a természetes állapotú márgapillérekhez. Kábelek, lim-lomok, építési törmelék töltötte ki a szabad helyeket. Szárazon rakott gátfalak mögé más-más korból származó, a főtétől 15-20 centiméterre összeült kultúrtörmelékből készített, egykor jól tartó, ám mára csak törmeléknek számító tömedékelt részeket találtunk.

Ismert volt előttünk, hogy  Dísz tér 4-5. sz. épület előtti barlang sincs jobb állapotban. Mindenképpen sürgős megoldást kellett találnunk a veszélyhelyzet elhárítására a tér mindkét oldalán, hiszen az üregek a felszínhez igen közel helyezkedtek el, és az úttest alá nyúlva a vári közúti forgalmat veszélyeztették.

A barlangrendszer kitakarítása megkezdődött, és ezzel párhuzamosan ideiglenes alátámasztásokat kapott az üreg főtéje. A négy beépített famáglyától, a sok tartóácsolattól és az anyagszállításra használatos bányasínektől a barlangrendszer képe egyre inkább egy művelés alatt álló bányajárathoz kezdett hasonlítani. A 12. és 13. szám alatti barlangrendszer feltárásával párhuzamosan megkezdődött a Dísz tér 4-5. számú  előtti barlang kitakarítása. Külön gondot okozott a barlang igen körülményes megközelítése, hiszen az anyagkiadásra szolgáló kútkürtők - melyek minden barlangba lenyúlnak - személyközlekedésre nem voltak alkalmasak. Ezért a tér keleti oldalán levő barlang megközelítésére fel kellett tárni azt a régi vágatmaradványt, mely a tér alá nyúlt.

A 4-5. sz előtti barlang feltárásakor értékes leletek kerültek elő: egy teljes lócsontváz, múlt századi fegyverek, majd a barlang északi végén egy eddig nem is sejtett boltíves pince. A régészek vizsgálata kiderítette, hogy a pince - amely a barlang talpa alatt  helyezkedik el - még a török kor előtt épült.  A pincében talált kőfaragványok közül ma is látható egy kőmozsár és több párkánykő.

A Dísz téri rendszerből több, mint 1800 köbméter törmelék, átázott - teherviselésre már nem alkalmas - anyag került ki.

A már száraz állapotú márgára kerültek  a megerősítés pilléreinek alapjai. A FŐMTERV Rt és a kivitelező Bau-Fa- Ker Kft szakemberei szem előtt tartva a leendő hasznosítás lehetőségeit - hosszas egyeztetés, viták után - megtervezték azokat a tartó boltíveket, melyek nem csak a főte biztosítására alkalmasak, hanem ritmikusságukkal, nagy fesztávukkal a legszebben kialakított barlangpincévé tették a Dísz tér alatti "városrészt".

Ideiglenes biztosítás a Dísz tér alatt (1993) center>

A Dísz téri barlang boltívei (1995)

A munkák során mind itt, mind a tér másik oldalán a meglévő középkori pillérek - a műemlékesek, régészek kérésének megfelelően - megmaradtak, alsó harmaduk köpenyezésével, aláfalazásával sikerült állékonyságukat megőrizni.

 

Ehhez a pincerészhez kapcsolódott a Dísz tér 14. számú épület alól a tér alá nyúló kettős pincerendszer is: a múlt századi téglaboltívek ma is biztosan tartják a főtét, mert terhük áthárítódik a szakszerűen megépített alapokra. Itt csak az oldalfalak felfalazására volt szükség. Ugyanilyen körbefalazást kapott a 12. és 13. számú és a 4-5. számú barlang oldalfala: ezzel megakadályozzuk az oldalfalat alkotó márga kipergését. Az oldalfalakban az elkövetkező korok részére úgynevezett geológiai ablakok kerültek kialakításra. Ezeken jól tanulmányozható a Budai Várhegyet alkotó márga 16-18 fokos oldalirányú dőlése, amely a bekerülő vizek várlejtőn történő megjelenését is okozza. A barlangrendszer megerősítésére több, mint 600 köbméter betont, és mintegy 380 köbméter bányaidomkövet használtunk fel.

A feltárás során több alkalommal - főleg esőzések, vagy a közművezetéken keletkezett csőtörések után - erős vízbehatolást tapasztaltunk, melyet nem egyszer szivattyúzással kellett elhárítanunk. Kiderítettük, hogy ha  a közelben levő Dísz tér 15. számú ház alatt található kutat kitakarítjuk, és automata szivattyúval folyamatosan kiemeljük a belé szivárgó vizet, akkor a Dísz téri barlangok jól szárazon tarthatók.

A Dísz tér ezen barlangjaiban végzett munkálatok 1995-ben fejeződtek be, ám a későbbi események miatt ugyaninnen folytak - és a mai napig folynak - a tér 15. és 16. sz. épülete alatti munkák is.

 

(...)

 

A megerősített pincék és a hozzájuk kapcsolódó folyosók térszín alatt keresztezik az Úri utcát a térre vezető becsatlakozásánál, és a Dísz teret a parkoló vonalában. Egyik folyosója a szobor előtti park alá nyúlik. Szabad nyílása a legnagyobb a Várnegyed eddig feltárt barlangjai közül. Takarási vastagsága 4-5 méter között változik.

         A barlangrendszert alkotó üregek méretei:

         Dísz tér 12-13:     297 m2

         Dísz tér 14:          164 m2

         Dísz tér 4-5:                   116 m2

         folyosó:                   43 m2

         összesen:              620 m2

A megerősítés során mindvégig szem előtt tartottuk, hogy a barlangpince-rendszer a munkák befejeztével hasznosítható legyen. Ennek egyik fő feltétele a megközelíthetőség.

Az elmúlt év során több változatot is készítettünk a barlang megközelítésének megoldására. Ezek közül az utolsó megvalósítása elől a Műemlékvédelmi Hivatal sem zárkózik el. A statikusok, építészek, bányász szakemberek által több változat került kidolgozásra. Minden változat közös eleme - és ez elől a műemlékvédelmi szakemberek sem zárkóztak el - hogy a pincerendszerből folyosó vezetne ki a Palota úthoz, a Tóth Árpád sétány alá. Ez műszakilag jól kialakítható, és  szolgálhatná mind a turistaforgalmat (jelenleg éppen ezen a helyen van a turistabuszok parkolója), mind a kialakítandó funkció gazdasági kiszolgálását.  Mivel a barlang fölött található épületek minden szükséges közművel el vannak látva, ezek hiánya nem akadályozza a hasznosítást.

 

A Táncsics Mihály utca alatti üregrendszer

 

A Táncsics Mihály utcai üregek veszélyes állapotára az utca 17. és 21. számú épületének homlokzati falán keletkezett repedések hívták fel a figyelmet.

Az utca alatt található rendszer feltárásának története az 1992. novemberében történt beszakadással kezdődött. Az előkerült kis méretű, felszínközeli üreg menthetetlen volt: betömedékelésre került.

1993. tavaszán vizsgáltuk meg a 21. sz. épület egyik lakópincéjéből nyíló, törmelékkel feltöltött pincerekeszt. Az igen kis nyílásba bebújó bányászok nagy kiterjedésű, egyre mélyülő, rossz állapotban levő üreget jeleztek. A feltárás itt, a II. pinceszinten kezdődött meg. A feltárás során az egyre tágasabbá váló üreg igen rossz állapotúnak mutatkozott. A tégla és építési törmelékből több téglapillér teteje nyúlt ki, jelezve, hogy a Vár lakói már régebben is ismerték ezt az üreget, és megpróbálták megerősíteni. Arra nem találtunk választ, hogy miért, milyen módon került bele a több száz köbméternyi törmelék. Ismert volt, hogy a szomszédos épület kertje alatt a középkorban zsinagóga helyezkedett el, ezt a hatvanas években Zolnay László feltárta, ám akkor anyagi gondok miatt le is fedték. Az egykori használatra utal az a kis - csak hason kúszva megközelíthető - folyosó, mely a 21. és 23. számú épület között húzódik, és melyet valamikor téglaburkolattal láttak el.

A Táncsics Mihály utcai barlang hasadékai

Lejárat a 3 szintes Táncsics Mihály utcai barlangba

A feltárás közben a mélyben dolgozó szakemberek felfigyeltek arra, hogy a barlang főtéjében kavics bemosódás látható. Fény derült arra, hogy az utca alatt húzódó 300 milliméter átmérőjű víznyomó vezeték közvetlenül a barlang üregében húzódik. Emiatt a feltárási, megerősítési munkálatokkal hónapokra kénytelenek voltunk leállni: ki kellett cserélni a vízvezeték csövet olyan anyagúra, amely alkalmas a mozgásokból eredő terhelések felvételére.

1994 januárjában az egyre nagyobb kiterjedésű üregrendszer miatt le kellett zárni a Táncsics Mihály utcát a gépkocsi forgalom elől.  Az üregek károsodásának legfőbb oka valószínűleg az lehetett, hogy évtizedeken keresztül ezen az utcán bonyolódott a vári forgalom jelentős része. Ezek után kezdődhetett meg a barlangrendszer teljes feltárása. A feltárás eredménye: mind terjedelmében, mind mélységében igen nagy kiterjedésű, és veszélyes állapotú rendszert találtunk, mely nem csak az úttestet, hanem a felette álló épületeket is veszélyezteti. Az üregeket már nagyon régen is használhatták. Erre utaltak azok a vörös festékmaradványok, melyek - régészek elmondása szerint - a törökök által használt építmények jellegzetességei, és az a rengeteg lelet, edénytörmelék, ágyúgolyók, kőfaragványok, melyeket a barlangokban találtunk.

A Dísz téri barlang boltívei (1995)

Nemcsak a második szinten, de a harmadik szinten is múlt században épült téglapillérek kerültek elő. Az alsóbb szinten lévők több száz tonnás, nagy méretű, egymásnak ékelődött sziklatömböket tartottak. Ezek kiváltását csak úgy tudtuk megoldani, hogy a feltárással egyidejűleg folyamatosan készültek a bányaidomköves megerősítések, köpenyezések. Így alakult ki az a háromszintes pincerendszer, amely a mai napra már a vári barlangrendszer geológiailag, barlangtanilag legérdekesebb részeit mutatja. A lakópincék alatt közvetlenül a 17. számú épületben egy tektonikai törés nyomát tanúsító hasadék helyezkedik el. A hasadék és a környezetében levő kőzetek olyan értéket képviselnek, melyek megőrzését a barlangrendszer megerősítése során mindenképpen szem előtt tartottuk. Ez a geológiai együttes alkalmas lesz majd a későbbiekben arra, hogy a Várhegy geológiai történetével foglalkozó szakemberek tanulmányozhatják a budai Várhegy geológiáját.

1995-ben a mélyben folyó munkákkal párhuzamosan elkészült a 21. számú épület Babits sétány felőli főfalának alap-megerősítése, majd még ugyanebben az évben - a földszinti lakó ideiglenes kiköltöztetésével - helyreállítottuk az épület megmozdult főfalait.

A feltárt és megerősített barlangokban elhelyezésre kerültek olyan mozgásmérő műszerek, melyek évek óta figyelik az egymásnak feszülő kőtömbök, sziklák minden rezdülését.

A Táncsics Mihály utca alatt több olyan üreg is húzódik, melyet a mai napig nem ismerünk, nem tártunk fel. Ezek vizsgálata, esetleges megerősítésük az elkövetkezendő évek feladata lesz.

 

A Nagy Labirintus északi ágának megkutatása, feltárása

 

1993  januárjában a vári rendőrörs vezetője jelezte, hogy a decemberi ünnepek alatt a barlangrendszerből az Országház utcában lévő házak pincéibe ismeretlenek feljutottak, és a pincékben károkat okoztak. A rendőrséggel, a Debreceni Barlangi Búvárklub szakembereivel februárban leereszkedtünk az Országház utca 20. sz. épület pincéjén keresztül a Nagy Labirintus rendszer északi ágába. A karbidlámpák fényénél teljesen ismeretlen helyeken jártunk. Tudtuk, hogy léteznek ott járatok, ám az általunk megfigyelés alatt tartott középső barlangrendszertől falazás választotta el ezt a járatrendszert.

A sötét termekben, járatokban megdöbbentő látvány fogadott minket: lerombolt falak, szemét, rossz bútorok, építési törmelék. A falak telefirkálva, nyilak, jelek mutatták, hogy a járatokat valaki használja. Ennek bizonyítékaként mintegy 200 méter után az egyik elágazásnál egy füzetet találtunk a falra akasztva, melyben a barlangrendszerbe járó fiatalok üzengettek egymásnak. Találkák, nevek, megjegyzések tarkították a füzetet.

Az elágazásnál kelet felé fordulva, a helyenként bokáig érő vízben egyre mélyebbre jutottunk. A keleti futárfolyosón jártunk. A futárfolyosó végén az egyre frissebb levegő azt jelezte, hogy kijárat közelébe jutottunk. Valóban: a Halászbástya Szent György szobra alatt lévő nyíláshoz vezetett a folyosó. Ezen kibújva napfény vakított el minket. A Halászbástyáról letekintő turisták megrökönyödéssel vették észre, hogy a föld alól narancssárga ruhába öltözött barlangászok bújnak elő, majd egy kis idő után eltűnnek a föld alatt.

Ez volt tehát az a bejárat, amelyen keresztül idegenek bejutottak a Várhegy gyomrába, és az épületeket pincéibe. Visszafordulva a folyosón az elágazás után tovább indultunk az Országház utca alatt. Egyes termekben lefalazott fülkéket találtunk, a falak félig elbontva. A második világháborúban ezek a termek zuhanyozóként, illemhelyként működtek. Egy lehegesztett ajtó zárta el további utunkat. A barlangászok legkisebbjét - egy lányt - segítettünk át az ajtó feletti nyíláson, majd egyenként átmásztunk. Még mintegy 100 méteres - több teremből álló - járatot leltünk az ajtó mögött, amely elfalazással végződött. Visszafordulva a már ismert járaton tovább vizsgálódtunk: kutakkal, a házakba felvezető lépcsőkkel találkoztunk. Mindenhol az elmúlt évek rombolása tanúsította: a vári lakók ismerhették ezeket a járatokat, és használták.

A visszafelé vezető úton a lejáratként használt termeket elhagyva egy igen mélyen fekvő helyen, egy elfalazás túloldalán szabályosan kiépített szivattyútelepre találtunk. A szivattyú még benne volt a vízgyűjtő zsompban, az oldalfalakon vízbevezető nyílások kerültek kiépítésre. A magasan álló víz miatt nem tudtunk tovább haladni.

A bejárás eredményeként még ez év tavaszán lefalazásra került a Szent György szobor alatti bejárat, és belülről lezártuk az össze lejáratot az épületeknél.

Évekkel később ez a szakasza lett a Nagy Labirintusnak az újonnan megnyíló Várbarlang lejárata és a turisták, érdekelődők már villanyvilágítás és túravezetők kíséretében ismerhetik meg a barlang történetét és az itt történt eseményeket.

 

Török kori csatornák a Tóth Árpád sétányon

 

A várhegyi Nagy Labirintus rendszert éveken át a Lovas úti óvodával szemben lévő bejáraton át közelítettük meg. 1993-94 telén az igen csapadékos ősz és a téli fagyok hatására a Lovas úti bejárat járhatatlanná vált: a befolyó víz a nyitott bejáraton beáramló hideg levegő hatására megfagyott, síkossá téve a bejáratot padlózatát és több centiméter átmérőjű jégcsapok zárták le az utat.

A probléma nem volt ismeretlen előttünk: amióta a bejáratot használtuk, a Lovas úti bejárat mindig erősen vizesedett . Voltak időszakok, amikor zuhanyszerűen folyt a víz a főtéből. Ugyanilyen gondokat jeleztek a szomszédos bejárat alatt levő panoptikum vezetői is.

A FINESZ szakemberei 1994. tavaszán kezdték meg a Tóth Árpád sétány alatt található szennyvízvezeték vizsgálatát.  A kamerás vizsgálatok igen rossz állapotú vezetéket jeleztek nemcsak a gerinccsatornán, de a házi bekötésen is.

Megkezdődött hát a hibák kijavítása. A Fővárosi Csatornázási Művek és a Vizügyi Alap anyagi támogatásával a csatorna rekonstrukció két irányban folyhatott: a gerinccsatorna és a házi bekötés cseréjével.

Ám a Tóth Árpád sétány 22. sz. épület szennyvízkivezetésére a szakemberek nem találtak rá. Hosszú hetek keresése, próbaásásai után egy négyszögletes keresztmetszetű, téglával falazott alagút került elő. Az alagút a várfal felé húzódott, majd ott egy függőleges ejtőcső vezette le a vizet. Ez az alagút ugyanolyan téglával volt kifalazva, mint amilyenekkel a Dísz tér 4-5. számú épület előtti barlangpince alatt talált török kori pince falazása készült. Megállapítottuk: az épület szennyvízelvezetése a mai napig a török korban épített csatornán át van megoldva. A téglák közül hiányzó falazó anyag, a rossz állapotú téglák miatt elképzelhető, hogy mennyi vizet vezetett ez el, és mennyi jutott az altalajba. A lelet a Csatornázási Művek szakembereit nem lepte meg: a fővárosban igen sok helyen a mai napig az épületek kivezetése több évtizedes, évszázados csatornákkal van megoldva.

A részletes - búvárruhában készített - fotódokumentáció után a csatornát ki kellett váltani egy, a vízelvezetésre alkalmas csővel. Ám ezt igyekeztünk úgy megoldani, hogy a téglacsatornába fektetett műanyag cső köré kerülő kitöltéstől a későbbiekben a csatorna továbbra is megfigyelhető, megvizsgálható maradhasson.

A Tóth Árpád sétányon végzett csatornarekonstrukciónak köszönhetően a Várhegy ezen része alatt található barlangokban és a hegy nyugati oldalán jelentősen csökkent a vizesedés. A Lovas úti barlangbejárat napjainkra teljesen száraz, jól használható.

 

Hogyan csináljunk újonnan régit? Az Európa park feletti várfal felújítása

 

Mint arról már korábban szóltunk, a pinceveszély-elhárítási program igen fontos része a támfalak, várfalak felújítása. Legnagyobb léptékben a Palota úton folytak a munkálatok: az 1992-es, 93-as években az igen nagy forgalmú utat tartó "D" és "E" és "F"  jelű támfalak felújítása megtörtént. Ezzel a második világháború utáni helyreállítási program befejeződhetett.

Más  probléma miatt kellett foglalkoznunk a Várhegy keleti oldalán húzódó támfalakkal, falakkal. A Tóth Árpád sétány alatti várfalak károsodásához hasonló vizesedést tapasztaltunk a Babits sétány alatti falnál. Az Európa park felett húzódó várfal több helyen nagy foltban vizesedett. A fagyok hatására négyzetméteres nagyságú foltok estek ki a  várfalból, nem egyszer veszélyeztetve a parkban sétálókat, kutyájukat sétáltatókat.

Több irányban kezdtük meg a hibák feltárását: a Debreceni Búvárklub emberei a várfal felett húzódó Táncsics Mihály utcai házakban több, elfeledett kútra bukkantak. A FINESZ szakemberei az esővíz-levezetések vizsgálatakor felfedezték, hogy az épületek jelentős részénél az esővízcsatornák ezekbe a használaton kívüli kutakba lettek bevezetve.  A kutakból a víz közvetlenül a falhoz jutott, károsítva ezzel hátulról a szerkezetüket.

Azonnal megkezdődött a belső csatornahálózat kijavítása, a levezetések közcsatornára kötése. A búvárok a kutakba szivattyúkat helyeztek el, a mai napig szivattyúzzák a kutakba került vizeket.

Közben elkészült a várfal felújítási terve. A statikus és műemléki tervezők különleges megoldást alkalmaztak: a kifagyott, kihullott részek fölé vasbeton gerendák kerültek, majd a gerendákat és a kifagyott részeket kifejezetten erre a célra beszerzett bontott téglákból és kövekből újraburkoltuk. A munkát végző Várépítő Kft kőműveseinek szinte darabonként kellett kiválogatni a téglákat úgy, hogy azok mind alakban, mind színben alkalmazkodjanak a körülöttük lévő felületekhez. A várfal mögötti terek víztelenítésére új szárítóbordákat alakítottunk ki. A kövek, téglák közötti habarcsréteg színe, anyaga a várfal eredeti építésének idejére keltezhető receptúrák alapján készültek. Így a felújítás elkészülte után a fal nem csak statikai megerősítést nyert, de a felújított részek annyira illeszkednek a régi részekhez, hogy szabad szemmel nem lehet megkülönböztetni egymástól őket. A falazási módszert az elkövetkező években máshol is (pl. a Halászbástyán a Szent Mihály kápolnában) alkalmaztuk, és a Műemlékvédelmi Hivatal közreműködő szakemberei példaként állítják más hasonló munkát végzők elé.

 

 

 

A budavári pinceveszély-elhárítási program fontosabb mozzanatai a 2000-es években

 

1999

A HILTON szállóhoz vezető gépkocsibejáró vonalában vízvezeték üzemzavara javításakor derült ki, hogy a vezeték alatt egy kelet-nyugati irányba húzódó pincefolyosó van, mely a felszínhez igen közel halad. Mivel ezen a területen bonyolódik le a vári közúti forgalom 80 %-a, azonnali beavatkozás vált szükségessé. A pincefolyosót feltártuk, és a legveszélyesebb állapotú részét megerősítettük. Az 1999. júniusában rendezett NATO értekezlet miatt a munkákat fel kellett függeszteni, a munkaterületet biztonságosan le kellett zárni.

A tavaszi nagy esőzések mostak ki egy üreget a Bécsi kapu tér déli oldalán. Az üreget megvizsgáltuk, megállapítottuk, hogy mesterséges eredetű, és mintegy 3 méter átmérőjű. A vizsgálat után cementstabilizácós réteg erősítésű tömedékeléssel megszüntettük az üreget.          

Az előző üregtől északi keleti irányban a vári busz megállója alatt került elő egy üreg a nagy mennyiségű esőzések hatására. Mivel az üreg mind a busz útvonalát, mind a közvetlen közelében található műemléki védettségű evangélikus templomot veszélyezteti, azonnal megkezdtük feltárását. Az üreg több, mint 8 méter mély, és súlyosan károsodott a főtéje, valamint az oldala repedezett. Az oldalfalából két járat indul, egyik a Levéltár épülete, a másik a Bécsi kapu tér 1.sz. ház irányába.

 

Az ún. Vörös Sün ház földszinti lakásában repedések jelentek meg a falon, amely miatt meg kellet vizsgálni az épület két szintes pincéjét. Kiderült, hogy az alsó pinceszinten egy főfal melletti üreg a fal jelentős, 5-6 centis süllyedését okozta. Az üreg megszüntetése után a főfal és a felette található boltív ideiglenes megtámasztást kapott.

 

 

A szentháromság téri szobor mellett még szintén 1999-ben keletkezett két süllyedés az úttestben és a térburkolatban. A feltárás során megállapítottuk, hogy a téren több szintben eddig még ismeretlen pincék találhatók. Tekintettel arra, hogy a levezető kürtők oldalfalait megfelelő állapotban találtuk, ezért a kürtők lefedésével oldottuk meg a problémát. A napi rendszerességgel végzett szakértői szemle és a műemléki, régészeti szakhatóságokkal folytatott folyamatos konzultáció eredményeként gyors, és költségtakarékos módon tudtuk a veszélyelhárítást elvégezni. A kürtők lefedését úgy oldottuk meg, hogy az alattuk található üregek folyamatos ellenőrzése biztosítható legyen.

 

2001

 

 A  Fortuna utca 8. sz. épület II. pinceszintjén egy csapóajtó található, melyen keresztül a mélypince vizsgálható meg. A II. pinceszinten a padlózat

alól teljesen hiányzik a termett anyag, beszakadással veszélyezteti a pincét. A mélypince főtéje és oldalfala teljesen leromlott állapotú, veszélyezteti mind az épület utcai főfalát, mind az épület előtti közterületet.

 

1999-2000. év során megtörtént az üreg feltárása, geodéziai felmérése, valamint elkészültek a megerősítés tervei. A feltárás során ideiglenes faácsolattal alátámasztva. Igen nagy mélységben végzendő munka az üreg erősen vizesedik, a talp átázott. A vizesedés feltételezhető oka: rétegvíz illetve közműhiba (a Vízművek a környezetében többször javított vezetéket

A főte édesvízi mészkő, sűrűn repedezett, igen veszélyes állapotú az édesvízi mészkőn újonnan keletkezett pados repedések tapasztalhatók, gyors intézkedés nélkül ezen a területen (az épület alatt) leszakadástól lehet tartani. A fent felsorolt károsodások miatt azonnali beavatkozás vált szükségessé. Az üreg megerősítési tervei elkészültek, az

Az Önkormányzat által még 2000. júliusában benyújtott megerősítési kérelemre csak ez év májusában érkezett meg az építési engedély. A munkákat júniusban megkezdtük, és azok 2001. szeptemberében befejeződtek.

 

Barlangleszakadás egy több mint húsz éves videón…

Most, 2023-ban találtam rá egy, még VHS kazettán megőrzött videóra, amely 2001 októberében készült.

Október 19-én a Budai Várban az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épülete előtt egy vízcsőtörés nyomán kialakult üregbe beszakadt egy busz. A szükséges azonnali vészelhárítás után szakembereink részletes vizsgálat alá vetették a leszakadást. Megállapították, hogy a mélyben több, teljesen ismeretlen pinceszint húzódik. Ennek kitöltése megsüllyedt, és ez vezetett a leszakadáshoz.

Különleges biztonsági szabályok életbeléptetésével a bányász szakemberek az első szintet feltárták. Megállapítottuk, hogy az üreg oldalfala, valamint a befoglalt kőzetek igen instabil állapotban vannak, egy helyen azonnali falazott alátámasztás elkészítése vált szükségessé. Az alátámasztás megépülése után volt lehetőség a további üregrendszer feltárására. Az illetékes szakhatóságok ellenőrzése és állandó statikai, tervezői szakfelügyelet mellett méterről méterre végeztük el feltárást és ideiglenes alábiztosítást. Eközben meg kellett vizsgálni és helyre kellett állítani az üreg felett húzódó egyesített csatornarendszer egy szakaszát, valamint intézkedés történt az üreg felett futó víz nyomóvezeték kiiktatásáról, és a kerülő vízvezeték kiépítéséről.

A munkákkal párhuzamosan forgalomtechnikai tervek alapján intézkedés történt a vári közúti forgalomnak a veszélyeztetett területről történő eltereléséről.

A feltárás után a statikus, bányamérnök tervezők elkészítették a leszakadt üreg – melyről ekkorra már kiderült, hogy egy több mint 20 méter hosszú, éppen a vári kisbusz útvonala alatt futó járat – megerősítési terveit. A terveket az illetékes hatóságok rendkívüli eljárás során jóváhagyták, így a megerősítés kivitelezése megkezdődhetett. A kivitelezés során elsősorban a biztonságot tartottuk szem előtt, így a járat teljes bányaidomköves megerősítést kapott. A leszakadt főtét tartó boltíveket idomkőfalak támasztják alá. Fontos szempont volt továbbá, hogy az üregek is a későbbiekben ellenőrizhetőek legyenek, így mellőztük a tömedékelést. Ez utóbbi költségeiben nem jelentett volna megtakarítást, így – a Budai Várban alkalmazott gyakorlatnak megfelelően - a megtámasztás helyes megoldásnak bizonyult.

Az évekig tartó feltárási és megerősítési munkák a budavári pinceveszély elhárítás egyik legkomolyabb része volt. . A videón láthatóak a pinceprogramban résztvevő munkatársak, és bemutatom az előkerült pincerendszer alaprajzát is.

A munkálatok során feltárásra került 3 darab újabb vágat, melyek a Levéltár, a Bécsi kapu illetve a Kard utca irányába húzódnak. A vágatok egy része annyira rossz állapotban volt, hogy azonnali megerősítésük vált szükségessé, amelyet a Barlangtani Intézet és a Műemlékvédelmi Hivatal munkatársainak hozzájárulásával elvégeztünk.

 

A későbbi feltárások nyomán készült rajzdokumentáción megfigyelhető, hogy az eredetileg csak egy kürtőleszakadásként jelentkező üregből több, mint 120 méter hosszú üregrendszer került elő. A feltárások során folyamatos szakfelügyeletre volt szükség, tekintettel a terület igen frekventált voltára – ugyanis ha itt nem történt volna meg a végleges veszélyelhárítás, az az egész vár közlekedését befolyásolhatta volna.

 

A feltárás során nagyon sok értékes középkori és török kori lelet került elő, ez jelzi, hogy az üregek több száz éve a föld alatt pihentek. A levéltár felé húzódó vágatban Magyarországon és Közép-Európában egyedülálló, kézzel bekarcolt óhéber feliratokat találtunk. Ezek megvédéséről a Budapesti Történeti Múzeum szakembereinek bevonásával gondoskodtunk, a régészek pedig igyekeztek megoldást találni a lelet helyszíni konzerválására.

 

A Bécsi kapu téri barlangrendszer

Video-felvétel 2001. októberéből (YOUTUBE)

 

2002

 

A Táncsics Mihály utca 5., 15 és 17-21. sz. lakói, valamint a Házgondnoksági Kft szakemberei 2002. január elején jelezték, hogy a földszinti lakásokban erős vizesedést tapasztalnak. Azonnal megvizsgáltuk az épületeket. Az 5. és 15. számnál egyértelműsíthető volt egy közeli csőtörés. Felhívtuk a Fővárosi Vízművek figyelmét a problémára, a hibaelhárítást azonnal elvégezték. Mintegy 2 héten belül a vizek leszivárogtak az üregekből. Mivel az 5. sz. ház mélypincéje igen mélyen húzódik, itt beavatkozásra nem volt szükség. A 15. sz. ház előtti csőtörés – a Táncsics Mihály utca alatti geológiai rétegek dőlésiránya miatt – a vele szemben levő 24. sz. és a szomszédos 17-21.sz. épületekben alatti pincékben is megjelent.

Ezekre a helyekre a szakemberek azonnal felvonultak. A 24. sz. épületben és a hozzá kapcsolódó pincékben rövid idő alatt elvégezhető volt a veszélyelhárítás. A 23. sz. épületben új, eddig ismeretlen állapotú pincék kerültek elő. egy részük újkori, ám jelentős középkori falazásokat találtunk.

Az üregek teljes egészükben kinyúlnak a járda és úttest alá. A már régebben, a 17. sz-ban megismert állapotban egymásnak ékelődött sziklák találhatók itt, friss és régebbi leszakadásokkal. A leszakadások fölött – csak barlangász módszerekkel megkutatható – üregek nyúlnak fel egészen az úttestig. A jelenleg vizsgálható terület déli oldalán egy, a mélybe lehúzódó járat látható. Az üregek igen rossz állapotúak, végleges méretük és kiterjedésük jelenleg még nem megállapítható.

A jelen programban végzett munkák során megtörtént az üregrendszer II. szintjének teljes feltárása. A feltárás során fény derült arra, hogy az úttest közvetlen közelében, a felszín alatt a kitöltőanyag már megsemmisült, a felszínt csak egymáshoz ékelődött, és folyamatosan mozgó kőtömbök tartják. Tekintettel arra, hogy ez a helyzet mind a felette levő épületállományt, mind a közterületet súlyosan veszélyeztette, a szakemberek a kőtömbök feletti idomkő áthidalások, boltívek kiépítését irányozták elő.

A munkák csak nagyon óvatosan, körültekintéssel voltak végezhetők, ugyanis egyetlen egy rossz helyen alkalmazott alátámasztás, vagy kibontás súlyos – akár életveszélyes – állapotokat eredményezhetett volna. Az előírt munkálatok elvégzése sikeresen megtörtént, a munkálatokban folyamatosan részt vettek a barlangi szakhatóság (Természetvédelmi Hivatal Barlangtani Osztálya) szakemberei. Nagyban köszönhető az ő közreműködésüknek is az, hogy ezt az igen veszélyes üregrendszert még a beomlás előtt sikerült megvédenünk.

 

Tovább folytak a Bécsi kapu tér alatti barlangrendszer munkálatai.

 

---

---