6.1. A behajlási zóna megjelenése, a térszínsüllyedés
  6.1.1. A behajlási zónában fekvő létesítmények
  6.1.2. A térszínsüllyedés megjelenése a felszínen a behajlási zóna görbületének hatására
  6.1.3. mérnöki létesítmények, utak károsodása a térszínsüllyedések hatására
  6.1.4. Magas építmények elmozdulása a behajlási zónán
  6.1.5. Épületek károsodása térszínsüllyedés miatt
6.2. Az omlásos zóna felszínig történő hatolása (felszakadás)
6.3. A felülről lefelé irányuló erők hatására történő omlás (beszakadás)
Az utóbbi 4 évtizedben több mint A felhagyott, nem megfelelően kezelt, felügyelt pincék, barlangok,
föld alatti tárolóterek az idők folyamán állandó kártételnek voltak kitéve. A
föld alatti folyamatok már a XVIII-XIX. században is megjelentek a felszínen,
de a károk súlyosságának fokozódása, a rendkívüli események a XX. század
második felében felgyorsult urbanizálódás hatására megsokszorosodtak. Ennek műszaki-technikai okaként elsősorban a városok, települések
terjeszkedése, az ezzel járó nagyobb beépítési arány mind a mérnöki
létesítmények, mind az épületek tekintetében, és nem utolsó sorban a
többszörösére növekedett közúti forgalom jelölhető meg. A felszínhez közeli üregek károsodásáról az előző fejezet szólt.
Amikor az üreg tartószerkezetei (legyenek azok természetesek vagy
mesterségesek) olyan mértékben tönkremennek, hogy azt a felette található
kőzettömeg, talajréteg már nem képes kompenzálni, a károsodás megjelenik a
felszínen is. Ez jobb esetben lassú folyamat, de az esetek túlnyomó többségében
gyors, hirtelen lefolyású, s nem ritkán emberi életben vagy az anyagi javakban
kárt okozó katasztrófaként jelenik meg. A pincekárokhoz hasonló károk a mélyművelési bányászatban
megismert és régóta vizsgált kísérőjelenségekkel nagyrészt azonos problémakört
jelentenek az ezzel foglalkozóknak. Tudományos, műszaki feldolgozásuknak széles
szakirodalma van, hiszen az egykori bányák feletti területek, települések
gazdáinak még napjainkban is gyakran ad feladatot ez a jelenség. Meg kell jegyeznünk, hogy hazánk e téren is úttörő volt: a
selmecbányai majd a tatabánya-oroszlányi bányavidékeken dolgozó mérnökök már a
XIX. század végén, a XX. század elején foglalkoztak e problémával és olyan
módszereket alakítottak ki, melyeket az egész kontinensen alkalmaztak a
későbbiekben. Ugyancsak jelentős munkásságot végeztek magyar mérnökeink az
alagútépítéshez kapcsolódó felszíni károk vizsgálatában és elhárításában.
Hazánkban úgy gondolnák, kevés olyan alagút készült, mely ilyen problémákat
felvet – de ez nincs így. Az ország legsűrűbben beépített települési
környezetében, nevezetesen a főváros központi kerületeiben az ún. 2. és 3.
számú metró építésénél számtalan épület, közterület süllyedésének,
károsodásának elhárítása vált szükségessé az 1960-1980-as években. A pincék, üregek kártételének megjelenése tulajdonképpen ez utóbbi
tevékenységhez hasonló, de a kárelhárítás a bányászatban kialakított
eljárásokon alapul. Ennek oka, hogy míg az alagútépítés során mindig szilárd
tartószerkezet kerül a föld alatt kialakított térbe, a bányászatban ez csak az
esetek kisebb hányadában történik így. Ennek megfelelően a felszíni megjelenést vizsgálatakor,
bemutatásakor mindkét műszaki „műfaj” ismerete célszerű. 6.1. A behajlási zóna megjelenése, a térszínsüllyedés A felszín alatti üregek károsodásának első megjelenése az esetek
majd’ 100 %-ában a térszín süllyedését jelenti. Az egyes talajelemek a gravitáció
hatására lefelé mozdulnak. Ez a süllyedés a föld alatti nyitott tér tengelye
illetve középpontja felett a legnagyobb, attól távolodva egyre kisebb mértékű.
Ezáltal egy teknő forma alakul ki, szaknyelven, az általánosságban használatos
neve: süllyedési horpa.
A föld alatti vágatok, terek feletti térszínsüllyedés vizsgálatára
az elmúlt 100-150 évben számos elmélet, számítási módszer került kidolgozásra.
Részletes ismertetésüket az érdeklődők a szakirodalomban megtalálják. Az egyes elméletek lényege, hogy valamilyen forgástestként írják
le a süllyedési alakzatot (úgynevezett süllyedési horpát) melynek méreteit aztán
már matematikai módszerekkel ki lehet számítani. A süllyedés mértékét sok tényező befolyásolja. Ezek közül a
legfontosabbak: - az üreg felszín alatti
mélysége - az üreg kiterjedése - az üreg határoló
felületeinek ill. a beépített szerkezetek állapota - az üreg feletti és az azt befoglaló kőzet, talaj minőségi
mutatói (törésszög vagy határszög, konzisztencia, határfeszültségek,
rétegzettség stb.), - az üreg és környezetének hidrológiai viszonyai - az üregre és a befoglaló
kőzetkörnyezetre jutó statikus és dinamikus terhek stb. Alapesetben az elméletek csak az üreg kiterjedésével, mélységével
és a felette található kőzet (talaj) határszögével számolnak. Néhány ezek
közül:
A pincék, föld alatti tárolóterek esetében tulajdonképpen ezek a
számítási módszerek kielégítőek ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni, milyen és
mekkora süllyedés várható az adott objektum felett. Természetesen, ha már
tartószerkezetet kell méretezni, ennél komolyabb számításokra van szükség, de
az már a mérnöki tudomány egy speciális ága… A pincekárokkal kapcsolatban feltétlenül fel kell hívni a
figyelmet arra, hogy a süllyedési horpának nem csak szélességi kiterjedése van
(ahogyan a számítások bemutató ábráin láthatjuk). A horpa követi a föld alatti
tér, vágat alakját, és a hatászónája nem csak a vágat tengelyére merőlegesen
alakul ki, hanem a vágat (pince) végénél is. Ez a hatás okoz gondot olyan pincék, járatok esetében, melyek bár
nem nyúlnak egy-egy épület alá, de az általuk kialakított horpa végelemei az
épületre hatással vannak. Ilyen esetekkel azokon a településeken találkozunk,
ahol meredek terepviszonyok (pl. hegyoldal) között készültek az egyes pincék és
azok benyúlnak a hegytömeg mélyébe. Mint például Egerben vagy Budafokon,
Budaörsön.
Több egymás mellett futó vagy egymást keresztező föld alatti tér
esetén a süllyedési horpák összeadódnak, ami azzal jár, hogy az adott kőzetkörnyezetben
egyébként szokásosnál nagyobb kiterjedésű, esetleg mélyebb horpák alakulnak ki.
Mint arról szó volt, a felszín süllyedése az alatta található
kőzetréteg, talajréteg állapotának, és
sok minden más körülménynek a függvénye. Az üregek feletti fedőrétegben az
alábbi mozgászónák alakulnak ki:
A - behajlási zóna B - törési zóna C - omlási zóna A behajlási zónában a felszín görbülete károsodást okozhat, de nem
jelenti az altalaj beomlását. De a felette található épületekben, mérnöki
létesítményekben komoly károk keletkezhetnek. Amennyiben a töredezett tartomány a felszínhez közel jut,
kiszámíthatatlan az esetleges leszakadás nagysága és időpontja. Az omlási zóna viselkedése egyértelmű: az üreg főtéje nem képes
megtartani a felette lévő tömeget, beomlik. Mielőtt külön foglalkoznék a behajlási zónával, mindenképpen
szólni kell az egyes rétegek károsodásának egymásra hatásával. Az omlásos tartomány továbbterjedésével a töredezett tartomány is
feljebb kerül, ami azt jelenti, hogy ezután már a korábbi behajlási
tartományban fog elhelyezkedni – ami előre ki nem számítható következményekkel
járhat. De a folyamat az ellenkező
irányban is figyelmet érdemel: abban az esetben, ha a töredezett tartomány már
a felszíni építmények alapjait is elérheti, a többletteher az omlásos
tartományt károsítja. 6.1.1. A behajlási zónában fekvő létesítmények A legmagasabban fekvő réteg, az úgynevezett behajlási zóna
elmozdulása mind a felette álló építményekre, mind a zónában fekvő
létesítményekre, elsősorban a közművekre hatással van. Ezek változásainak,
károsodásának vizsgálata, elhárítása a pinceveszély-elhárítási tevékenység
egyik legfontosabb részfeladata. Nem nehéz belátni, hogy azok a csővezetékek, melyek a behajlási
zónába esnek, fokozottan ki vannak téve a sérülésnek. Abban az esetben, ha ezek
a talajmozgást nem tudják felvenni (ilyenek például a régi öntöttvas csövek, az
azbesztcement csövek, törésük szinte lekerülhetetlen. Szintén veszélyeztetve
vannak az ilyen közművek csatlakozásai: a régi öntöttvas tokok, az
eternitcsövek különféle karmantyúi koruknál fogva ridegek, törésre hajlamosak. De a behajlási zónában található más objektumok, szerkezetek is
komoly károsodást szenvedhetnek. Ilyenek például a közműaknák (elsősorban az
általában mélyre nyúló szennyvízaknák), az épületek alapjai és az ahhoz
csatlakozó szerelvények (pl. közműbekötések). Az épületek közműbeállásai az
alap elmozdulásakor, esetleges billenésekkor megsérülhetnek, eltörhetnek. 6.1.2. A térszínsüllyedés megjelenése a felszínen a behajlási zóna görbületének hatására A térszintsüllyedés megjelenését a süllyedési mező öt (+ 1) pontján kell
vizsgálnunk.
1. horpa tető 2. felső görbületi mező a nyereg és a rézsű között 3. horpa rézsű az inflexiós ponttal 4. alsó görbületi mező a rézsű és a teknő között 5. teknő A térszín a tetőn változatlan, azonban a horpa terjedésére
számítani kell, ami a rézsűhajlás és vele együtt az görbületi mezők kifelé
történő elmozdulásával és a teknő szélesedésével jár.
A felső görbületi mezőn a
térszínt alkotó talaj vagy kőzettömb felül húzást, alul összenyomódást szenved.
Benne felfelé nyíló V alakú repedések jelenhetnek meg, melyek egyrészt a rajta
elhelyezett építmények és épületek károsodásához, másrészt a csapadékvizek
bejutásához és ezzel a károsodás fokozódásához, nem ritkán az altalaj
kimosódásához vezetne. Az épületek jellemzően az ilyen térszínsüllyedési helyzetre a
legérzékenyebbek. Jellegzetes, felfelé szélesedő repedések (megnyílások)
jelennek meg az épületek falazatain a repedések a kevésbé terhelt falszakaszon
(ablakok parapetjein, a nyílászárók sarkából kiindulva a dőlés irányába futva)
alakulnak ki.
Nehezebben felderíthető, de ugyanerre az okra vezethető vissza a
sarkok süllyedése. Ez akkor következik be, ha az épület nagyobb része a mozdulatlanul
maradó talajrétegen áll, a süllyedési horpa pedig a homlokzat szélességének
kisebbik hányada alatt alakul ki. Azért
nehezebben felderíthető ez a károsodás, mert hasonló saroktörést
eredményez több, más épületkárosító folyamat is (pl. víz alámosásból, tető
túlterheléséből, melléépítésből származó hatások). A horpa rézsűjén a talajalkotó kőzetek és tömbök csúszást
szenvednek. A talaj rétegződésétől és fizikai tulajdonságaitól függően ezek a
csúszások akár több deciméteresek is lehetnek. A horpa rézsűjén elhelyezkedő építmények megdőlnek, megbillennek a
teknő irányába, adott esetben pedig megcsúszhatnak. Az alsó görbületi mezőben a térszínt alkotó talaj vagy kőzettömb felül
összenyomódást, alul húzást szenved. Ez az altalaj és a pince feletti
kőzettömeg fordított V alakú szétnyílásához, az üreg főtéjének további felszakadásához
vezet, mivel az itt található kőzettömbök között a stabilitást biztosító
súrlódási erő jelentősen lecsökken vagy megszűnik.
Az alsó görbületi mezőben álló építmények és épületeken jellegzetes,
lefelé nyíló repedések jelennek meg, melyek elsősorban a nyílászárók környékén
figyelhetők meg. Ha a süllyedési horpa mélysége nagyobb, mint a szélessége, illetve
a teknő keskeny, a talaj szintén felül összenyomódást, alul húzást szenved.
Abban az esetben, ha a görbületi teknő alja széles, létrejön egy olyan mező,
melyben a terepszint vízszintes, ám lejjebb van, mint a kiindulási állapotban.
Ez utóbbi estben az épület, építmény általában nem károsodik, de a hozzá
csatlakozó szerkezetek (pl. utak, közművek) csatlakozási pontjai sérülnek. Külön kell szólni arról az esetről, amikor a tetőnek a süllyedési
horpával ellentétes oldalán is süllyedés keletkezik - ekkor az úgynevezett
nyereghelyzet alakul ki. A nyereghelyzetben a térszínt alkotó talaj – a felső görbületi
mezőhöz hasonlóan – felül húzást, alul összenyomódást szenved. Ugyancsak
felfelé mutató V alakú repedések, elválások keletkeznek benne, melyek a
korábban, a felső görbületi ív esetében leírt következményekkel járnak.
A fentiek alapján látható – és a szakemberek előtt már régóta
ismert tény –, hogy a megsüllyedt talajfelszínen álló építmények, épületek
akkor szenvednek súlyos károkat, ha süllyedésük nem egyenletes, hanem befoglaló
tömbjük egyik felén fellép a süllyedés, másik felén nem. 6.1.3. mérnöki létesítmények, utak károsodása a térszínsüllyedések
hatására A térszínlehajlás, a süllyedési horpa a károsodás mértékétől
függően akár több deciméteres süllyedést is eredményezhet. Ez a felszínen
található lemezszerű építmények, mérnöki létesítmények (melyek
szélességi-hosszúsági kiterjedése lényegesen nagyobb, mint vastagsága) esetében
komoly gondot jelenthet. Ilyenek például az útburkolatok, közlekedési pályák.
Ezek vonalvezetésének, szintjének eltérése, megváltozása már eleve problémát
okoz. További súlyos gondot jelent, hogy az útpályák burkolata és az
alattuk sok esetben megtalálható betonalap nem vagy csak igen kis mértékben
alkalmas a behajlás által okozott fezsültségek felvételére. Nagyobb horpa
esetében az alap eltörik, ami magával hozza a burkolat tönkremenetelét is. Az aszfalt maga egy bizonyos határig hajlékony, de abban az
esetben, ha az alapot jelentő réteg is sérül, a forgalom hatására fokozott
gyorsasággal károsodik. A pinceveszéllyel sújtott települések útjain gyakori
látvány az aszfalt párhuzamos hasadékokkal repedésekkel szabdalt felülete: ez
azt jelzi, hogy az útpálya alatt süllyedési teknő alakult ki, ami mentén a
burkolat megcsúszott, és felületi folytonossága megszakadt. A repedések mindig
az alant húzódó üreg irányát jelzik, párhuzamosak annak tengelyével. Az így kialakult repedések forgalmi problémát okoznak, de még
nagyobb gondot jelent, hogy a rajtuk keresztül a csapadékvíz a burkolat alá folyik,
áztatja (vagy hideg időjárási körülmények között) szétfagyasztja azt.
6.1.4. Magas építmények elmozdulása a behajlási zónán A süllyedési horpa más felszíni építményekben is kárt okoz. Elsősorban
a magas építmények, kémények, távvezetékoszlopok veszélyeztetettek e
szempontból. Ha például villamos távvezeték kerül a horpa íves vagy ferde részére,
magasságától függő mértékben megdől – ami egyrészt külpontos erők megjelenését
okozza (ezáltal az oszlop stabilitása csökken) másrészt a vezeték belógása, illetve
az ellenkező oldalon megfeszülése vezetékszakadáshoz vezethet, komoly problémát
okozva az üzemvitelben.
6.1.5. Épületek károsodása térszínsüllyedés miatt Az épületek esetében a fent leírt károsodások mind a használati
értéket csökkentik, mind a használati biztonságot veszélyeztetik. A térszínsüllyedés az épületekben okozza a legnagyobb károkat. A
károk megjelenésének formáit az előzőekben a süllyedési horpa egyes mozgási
mezői esetében bemutattam. Az ott leírt repedéseken túl a károsodott
épületekben az alábbi károsodások jelentkezhetnek: - a nyílászárók mozgatása, zárási képessége lecsökken. - közművezetékek csatlakozásai tönkremennek - a térdeformálódás a falak széthajlását okozza, aminek következtében a födémszerkezetek alátámasztása sérül vagy
elmozdul a helyéről, - a boltívek támaszköze megnyílik, ami akár a boltív leszakadásához is
vezethet, - a béléstestes födémek esetében a födémgerendákkal párhuzamosan futó
pince által kialakított horpa hatására a gerendák elfordulnak, ami a
béléstestek kicsúszását okozza - a hagyományos, I
vasgerendák közé fektetett poroszsüvegboltozatok gerendái a felső hajlási mezőbe vagy a nyereghelyzetbe
kerülő épületben megnyílnak, a boltozat téglái kiesnek, - az épületek falazatai (nem csak a tartófalak, de a válaszfalak is) a süllyedési horpa következtében
megbillennek. A teljes falazat billenése már kis mértékben is kárt okoz: a
falon repedések jelennek meg, továbbá a megbillenő falazatok már nem csak
nyomó, de hajlító igénybevételnek is ki lesznek téve, ami gyors tönkremenetelüket
okozhatja.
6.2. Az omlásos zóna felszínig történő hatolása (felszakadás) Felszakadásnak azt nevezzük, amikor az üreg főtéjének anyaga olyan
vastagságban és mennyiségben az üregtérbe omlik, hogy a felette található
kőzetréteg, talajréteg vagy mesterséges létesítmények (pl. térburkolatok) már
nem képesek önsúlyukat megtartani, és az üregbe omlanak. Az üreg így közvetlen összeköttetésbe
kerül a felszínnel. A felszakadási folyamat csak alulról követhető, ezért az ellene
történő védekezés nagy energiákat igényel – s ezért az egyik legveszélyesebb, a
pincék környezetében fellépő folyamatnak tekinthetjük. Számos súlyos káresemény
okozója volt veszélyeztetett településeinken a főtefelszakadás. Akár épület,
akár közterület alatt történik, a kár nehezen megelőzhető és elhárítható. 6.3. A felülről lefelé irányuló erők hatására történő omlás
(beszakadás) A hazai gyakorlatban igen gyakran előfordul az az eset, amikor egy
üreg felnyúlik a felszín alá, de a felette egy meglévő áthidaló térszerkezet
(kőzettömeg, esetleg mesterséges szerkezet (pl. térburkolat) lefedi azt. Ez az
esete többnyire ismeretlen, elzárt, lefalazott pincék esetében fordul elő.
A különféle felszíni hatásokra (teher, közúti forgalom, dinamikus
terhek) az áthidalás elveszti tartóképességét és beomlik. Ezt nevezzük
leszakadásnak, beszakadásnak. Épületek is tönkrementek már így, e jelenségnek
tipikus példája a kürtők, burkolatok leszakadása. Történelmi városainkban,
városrészeinkben a régi pincék tartozékai azok a kürtők, melyek a föld alatti térből a felszínre vezetnek. Ahol
az üregekből vizet nyertek (pl. a Budai Vár) a kürtők a kutak meghosszabbításai
voltak. Ahol a pincéket tárolásra, esetleg lakás céljára használták, a kürtők
szellőzést szolgáltak. Ilyenekkel szinte minden pincekárokkal sújtott
településen találkozunk, de Pécsett, Egerben, Kőbányán, szinte
megszámlálhatatlan mennyiségben léteznek még ma is.
A gondot az jelenti, hogy a kürtők java részét az elmúlt
évtizedekben, századokban úgy gondolták megszüntetni eleink, hogy egész
egyszerűen a felső nyílásukra valamilyen áthidalót fektettek, majd leburkolták, lekövezték őket. Sőt, a
Budai Várban találkoztunk olyan esettel is, amikor csak a kockakő burkolat
fedte úgy-ahogy a barlangi kürtőt – ami ötven-hatvan évig megfelelő is volt, de
a megnövekedett közúti forgalomból származó terhelést már nem tudta elviselni.
Az itt már többször említett Bécsi kapu téri buszbalesetnek is ez volt az oka,
de például a Szentháromság téren (a Mátyás templommal szemben) rövid idő alatt
három darab olyan burkolatsüllyedés is megjelent, mely erre az okra vezethető
vissza.
A kürtők tönkremenetelének követése akárcsak a felszakadásoké,
szintén csak alulról, az üreg felől követhető – ezért jelentenek komoly veszélyt és nem ritkán
hirtelen bekövetkező károsodást a felszínre. A pinceveszély-elhárítással foglalkozóknak erre a tényre azért is
kell különösen figyelniük, mert a leszakadó kürtő környezetében az anyagkőzet
is gyakran károsodik, ami a felszíni megjelenés felületének növekedéséhez
vezet.
|
Ha valami érdekel, esetleg segítségre van szükséged: