SZAKVÉLEMÉNY

Tárgy: XXXX település XXX hrsz. ingatlan földtani szakértői vizsgálata

2018. szeptember

A jelen szakvéleményben foglaltakat a szerzői jogról szóló jogszabályok védik

Mindennemű felhasználása csak a szerző előzetes írásos hozzájárulásával engedélyezett.

Az interneten közzétett dokumentációban a település és az ingatlan beazonosítására alkalmas adatokat törlésre kerültek

Előzmények

A tárgyi ingatlanon kerítésépítés során a földmunkagép alatt két helyen beszakadt a talaj. A beszakadás alatt egy eddig ismeretlen, épített objektum került elő. A területet az ingatlan tulajdonosa körbe kerítette, de az így előkerült objektum, és a felette lévő bizonytalan helyzetű talaj mindenképpen sürgős beavatkozást igényel.

A 2018. szeptember 21-én tartott helyszíni szemle során megállapítottam a káresemény körülményeit, valamint előkészületeket tettem a vizsgálat elvégzésére.

A vizsgált ingatlan leírása

A tárgyi terület XXXX község belterületén, a települést a szomszédos településsel összekötő nagy forgalmú főút és a XXXXX felé vezető út elágazásában fekszik. A település jellemzően dombvidéki jellegű, de az ingatlan a korábban lakóhelyként nem használt sík elöntési területhez, régi nevén xxxxföld településrészhez tartozik. Ezt az elnevezést már a XVIII. századtól ismerjük.

A település egykor klasszikus útifalu volt, a főút mellett sorakozó házakkal. A főúton álló lakóépületeket leszámítva a tárgyi ingatlan környezetében lévő ingatlanokon a fellelt korábbi dokumentumok valamint légifotók tanúsága szerint egészen az 1970-es évek végig nem volt lakás céljára használt épület. Az 1884-ben készült kataszteri felmérés még a főút mellett is csak egy épületet jelöl a tárgyi épületen kívül. Mára ez a helyzet megváltozott, a tárgyi ingatlan közvetlen környezete, a XXXX-i út, és az ebből kiinduló a XXXXföldi út erősen beépült képet mutat.

Az ingatlan úgynevezett sarokingatlan, két utcát érint, számozása az út felől történt, 1-es számmal. Körülkerítése jelenleg folyik.

Az ingatlan területe sík, azon jelentősebb terepemelkedés nem mutatható ki. Úgynevezett oldalhatáron álló beépítésű, a rajta található tört alaprajzú (nagy L betű alakú) épület a főút felől nézve a jobb oldali telekhatáron áll. Az ingatlan közművesített, a jelenleg folyó kerítésépítést leszámítva jó állapotú, gondozott képet mutat.

Az épület jó állapotú, karbantartott, jelenleg a vizsgálatra megbízást adó cég irodái működnek benne. Az épület udvara részben burkolt, a burkolat egyben gépkocsibeállóként is funkcionál.

Az épület a jelenlegi tulajdonos képviselőjének elmondása szerint korábban művelődési házként üzemelt.

Az ingatlan építéstörténeti leírása

A tárgy ingatlannal kapcsolatos részletes építéstörténeti kutatás elvégzésére a rövid határidőre való tekintettel nem volt lehetőség, de a fellelhető dokumentumok közül mindenképpen fontos ismeretet nyújt az az egyházi feljegyzés, amely az 1830-as években keletkezett.

A templom akkori plébánosa mintegy 20 oldalas kéziratos emlékiratában jegyezte fel a templom és plébánia építésének körülményeit. Emlékiratához csatolt két akvarell rajzot is, az első a templomot és környezetét az 1790 évi állapotában ábrázolja, a második pedig az egész települést 1830-ban. Ezen a második akvarellen nagyon tisztán és jól beazonosítható a tárgyi ingatlan és az azon álló épület a templomtól balra, a már akkor is meglévő XXXXi úti elágazásánál. (lásd 2.ábra)

Az itt látható épület kétablakos, boltíves bejáratú, az úttal párhuzamos tengelyű, tornác nélküli épület. Ugyanilyen formát, illetve alaprajzot figyelhetünk meg a már említett 1884-es kataszteri térképen, tehát feltételezhető, hogy az épület a két időpont között nem, vagy csak alig változott.

Az épület átalakítására (esetleg új építésére) valószínűleg a II. világháború után került sor. Az 1965-ös légifelvételen már a ma is meglévő, L alakú épület látható, azzal a különbséggel, hogy a jelenleg meglévő, utólagosan hozzáépített garázs még nincs rajta a fotón.

Az 1979-es fotón már felfedezhető a jelenleg is meglévő, az épület hosszabbik traktusához utólag épített garázs. A rendelkezésemre álló hivatalos ingatlannyilvántartási helyszínrajzon ez a garázs már szerepel, tehát feltehető, hogy engedéllyel épült.

Geológiai és topográfiai előzmények

A hegység az ország geológiai szempontból az ország egyik legérdekesebb és legfontosabb, egyben legjobban megkutatott területe. A Magyar Állami Földtani Intézet adattárában a területre vonatkozóan több száz anyag lelhető fel. Ezek közül a legfontosabbak a Gazdaságföldtani Adattárban elhelyezett, az elsőrendű szintezések fő alappontjai földtani viszonyairól szóló jelentés (Szalai Tibor 1951), valamint a hegység geofizikai előkutatására (1976-1986) szóló jelentés (Majkuth Tamás és szerzőtársai). A két jelentésben a hegységképző kőzetek mellett megjelenik az öntéstalaj, lejtőtörmelék is.

A hegységnek a Dunántúli-középhegység DK-i előterében elhelyezkedő, ÉK–DNy-i

csapásirányú fő tömegét 300 millió éves biotitos gránit adja. A terület több mint felét s felszínig felnyúló, fedetlen a fedetlen gránitfelszín képezi.

Az itt található gránit nem olyan típusú, mint a szobrászatban használt, közismert gránit – a zsugorodási (kihűlési) repedések és hasadékok miatt erősen repedezett, sok helyen kifejezetten porfíros, omlásra hajlamos, ezáltal kőzettörmeléket alkot.

A hegység különféle ásványokban igen gazdag, nem csak különféle építési kőanyagok (pl. bazalt, andezit), de ércek is találhatók itt. A geológiájáról külön disszertációk, leírások, könyvek jelentek meg, a tudósok, geológusok, geofizikusok a mai napig kutatják a területet.

Ám a tárgyi ingatlan ezeken a különleges geológiai területeken kívül esik. Talaja folyami öntéstalaj, amely bányászatra nem, mezőgazdasági művelésre annál inkább alkalmas. Nem véletlen, hogy a terület egykor a helyi kendertermesztés helyszíne volt.

A terület talajtani tulajdonságai erősen eltérnek a tágabb környezetétől, aminek oka, hogy a hegységképző anyagok az előbb említett repedezettség, bomlás miatt erősen keveredtek a talajképző kőzetekkel. Részben ez az oka a ma már a köztudatban nem igazán élő, a szőlő és bortermelésre igen alkalmas körülményeknek. Noha már a XIX. században is voltak itt jó nevű pincék, borászatok, az itt termett vörösbor dicséretéről már a XVI. századból lehet feljegyzéseket találni, csak az utóbbi néhány évben kezdődött ismét a nemes borok előállítása a környéken. Pedig az 1848-49-es szabadságharc idején is már tele voltak a pincék boros hordókkal.[1]

A különböző korú kőzeteket fiatal lösz és homok borította be. Az erősen tagolt felszín és az erős erózió miatt anyaguk keveredik a lejtőhordalékokban. Ott, ahol a gránit van a felszínen, agyagbemosódásos barna erdőtalajok és váztalajok képződtek, míg az andezites és agyagpalás kőzeteken barnaföld is keletkezett.

A területen található talajok vízgazdálkodása szélsőséges. A jó szerkezet és a sok szerves kolloid hatására jó a víztároló és vízvezető képességük, ugyanakkor nagy a talajok holtvíz-értéke.

A tárgyi területen jellemzően löszös üledékeken barnaföldek és csernozjom barna erdőtalajok képződtek, emellett a tárgyi területen elöntésből eredő öntéstalaj található.

A feltétlenül meg kell említeni, hogy a szomszédos, illetve a főút túloldalán álló ingatlanok alatt és azokból kinyúlva több, nagy kiterjedésű pince található. A pincék felmérésére még nem került sor, nyilvántartásuk nem lelhető fel. A helyiek elmondása szerint ezek jellemzően nem rendelkeznek kifalazással, az egyébként szálban álló lösz- és agyagtalajban kerültek kialakításra. Ezzel szemben a helyi szőlőhegy romos, félig elbontott pincéin jól tanulmányozható a boltozat szakszerűen megépített szerkezete: a pincesípokat apró, gömbölyű, (15—20 cm), a pinceépületeket, présházakat 25—30 cm nagyságú lapos kövekből építették. A kőanyagot a környéken bányászták. Kötőanyaguk sárhabarcs, a később épültek esetében mészhabarcs.

A község betelepítésére jellemző, hogy ahogyan a falu utcáján egymás után következtek a házak, a határban ugyanúgy sorakoztak egymás után a hozzájuk tartozó pincék is. Akik bent a faluban szomszédok voltak, azoknak a pincéje is szomszédos volt egymással.

II. világháborút követő kitelepítések után az itt lakó németek helyét magyar telepesek, főként Salgótarján környéki bányászok foglalták el. Az újonnan érkezettek nem értettek a földműveléshez, a kezükbe adott kisparaszti gazdaság vezetéséhez, ezért szorult vissza a szőlőművelés és a bortermelés. Az elhagyott, szétszedett présházak, pincék az 1970-es, 80-as években még romokban hevertek.

A helyszíni vizsgálat leírása.

A helyszíni vizsgálatra 2018. szeptember 23-án került sor.

Időjárás: száraz, hűvös, csapadékmentes idő.

A helyszíni vizsgálat során elsőként a terep állékonyságát, az objektum megközelíthetőségét vizsgáltam meg. Ezt követően létra segítségével, oxigénmérő műszerrel lejutottam a műtárgyba. Elvégeztem a műtárgy felmérését, rögzítettem a méreteit, állagát. Hőkamerás felvétellel megvizsgálat a műtárgy minden falazatát. A vizsgálat során az oxigéntartalom a megengedett határértéken belül maradt. A vizsgálat megállapításait a következő fejezet tartalmazza.

Ezt követően a felszíni földradar vizsgálatokat végeztem el. Ennek során elsőként a műtárgy körüli területet vizsgáltam meg, majd a műtárgy és az épület közötti területet világítottam át.

A vizsgálatot kiterjesztettem a műtárgy tágabb környezetére, így a jelenleg parkolóként üzemelő burkolt felületre, valamint az ettől a kerítés mellett húzódó területre is.

A vizsgálat során fényképfelvételek készültek, valamint rögzítésre kerültek a földradar berendezés mérési adatai.

A szemle megállapításai

1. A fellelt műtárgy

A beszakadt terep alatti műtárgy nem pinceépítmény, hanem egy korábban létesült szennyvízkezelő műtárgy, közkeletű nevén „szikkasztó”. Ennek bizonyítéka, hogy az épület felől egy szennyvízvezeték csatlakozik a műtárgy falazatába, valamint az, hogy a falazatot alkotó B30-as blokkokat úgy helyezték el, hogy azok függőleges fúgái nincsenek kihézagolva, tehát ezeken keresztül eresztették a szennyvizet a talajba (lásd 6. ábra). Ez a megoldás már az 1930-as 40-és években elterjedt volt, ám igen környezetszennyező és egyéb veszélyeket is magával hordozott.

A szennyvízszikkasztó történetének felkutatása során megtaláltam az információkat arra nézve, hogy a községben a KIOP – 1.1.2.0 – 2004 „Vízminőség javítása intézkedés, Szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztése” című, EU-támogatással lebonyolított program keretében 2005-2006-ban történt meg a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítése.

A projekt keretében megépült 85 km gravitációs szennyvízcsatorna, 14 km nyomóvezeték, 14 szennyvízátemelő, és nagyjából 5500 ingatlant kötöttek be a szennyvízhálózatba. Ennek alapján megállapítható, hogy a szikkasztó nagyjából 12 évvel ezelőtt lett üzemen kívül helyezve, a csatornahálózat kiépítése után.

2. A műtárgy műszaki adatai:

- a szikkasztó műtárgy 2,70 m x 4,0 méter belső méretű, jelenlegi mélysége 1,70, ami valószínűleg 2,0 méter volt, de a jelenleg beomlott törmelék és a korábbi szennyvíz által odahordott szennyvíziszap ezt lecsökkentette,

- hossztengelye az útra merőleges, lebúvónyílása az épület felől nézve baloldalon található,

- a szikkasztó falazata – amint már említettem B30-as blokkokból készült, jelenleg stabilnak nevezhető,

- a szikkasztó födémje az 1960-as évek végéig alkalmazott úgynevezett BH-tálcás födém, közkeletű nevén „Horcsik-födém”, bár ez utóbbi elnevezés eredetileg más szerkezetet jelölt. A BH-tálcás födém előregyártott, az ÉTI által kifejlesztett FF jelű vasbetongerendákból és a közöttük elhelyezett úgynevezett BH tálcákból áll. A BH tálcák 6 cm vastag vasalt lemezek, amelyek 4-4 cm-t fekszenek fel a gerendák vállaira. (lásd 7.ábra). A BH tálcás födém elterjedt volt a magasépítésben, bár hátránya volt, hogy vastag feltöltés kellett fölé, ami nehezítette építését és növelte önsúlyát.

- a lemez fölött 45 -50 cm vastag termőtalaj található,

- a gerendák tengelytávolsága 1,0 méter, így 5 db gerenda fekszik fel a falazatra, az úttal párhuzamos irányban. A gerendák jó állapotban vannak, azonban a közöttük lévő tálcák egy része elmozdult, három darab pedig – a munkagép súlyának hatására eltört,

- a három darab leszakadásból kettő a felszínen is megjelent (8. ábra), azonban a harmadikat fentről nem lehet látni. A födém ezen mezőjét a 9-10. számú képek mutatják. Szintén fotót készítettem az elmozdult tálcák és a gerenda csatlakozásáról (11. ábra). Jól kivehető, hogy a felfekvés a kötelező 4 cm helyett alig 1,5 cm, tehát ezek a lemezek is bármikor, a legkisebb súly hatására is leszakadhatnak.

Ez a helyzet most így életveszélyes állapotú, bárki, aki odalép, beszakadhat a szikkasztóba.

A szikkasztó műtárgy út felőli részében – az egykori lebúvónyílás alatt – kb. fél m3-nyi műanyaghulladék található (12.ábra)

A megbízó jelenlévő képviselőjét tájékoztattam a veszélyhelyzetről, és a gondok úr segítségével ideiglenesen lezártuk ezt a területet. (13. ábra) Egyúttal kértem, hogy a szikkasztó teljes területe legyen körbekerítve, mivel a leszakadás a tálcák nem megfelelő felfekvése miatt máshol is megtörténhet.

3. A hőkamerás vizsgálat a műtárgy épülettől távolabb eső falazatán a falazat mögött anomáliát, olyan hőmérsékletet jelzett, ami a többi területtől eltérést mutatott.

4. Ezért a műtárgy környezetében végzett földradaros vizsgálat az előző pontban jelzett, azaz az épülettől távolabb lévő falazat külső oldalán végeztem el. A műszer itt a talaj fellazulását illetve kis mértékű süllyedését jelezte. Az itt végzett munka során különös gonddal kell eljárni. (14. ábra – földradar kép)

5. A földradaros vizsgálatot elvégeztem a műtárgy minden oldalán, valamint a műtárgy és az épület közötti területen is. Ezeken a helyeken anomáliát nem tapasztaltam.

6. A földradaros vizsgálatot elvégeztem az épület jelenleg parkolónak használt területén is. Itt a 16. számú képen jelölt sávban azonban olyan anomáliát mutatott a földradar berendezés, amely egy üreg esetleges jelenlétére utal. Az anomália kimutatható a burkolt parkolófelület és a kerítés között is. (15-16. ábra)

Az anomália okát csak helyszíni feltárással lehet megállapítani, de elképzelhető, hogy ebben a vonalban egy pinceág húzódik. Az épület korábbi funkciójáról a rövid határidő miatt nem sikerült adatokat felkutatnom, ám a már említett 1830-as rajzi ábrázolás szerint a település fontos épülete lehetett, lehetséges, hogy itt üzemelt a falu kocsmája. Ebben az esetben egy pince léte indokolt.

Fontos megjegyezni, hogy a fellelhető néprajzi-népi építészeti szakirodalom szerint a helyi pinceépítési technológia jellemzője, hogy a pincék hossztengelye merőleges a felettük, mögöttük álló épített ház vagy présház hossztengelyére, és a présházak bejárata az épület hosszanti oldalfaláról nyílik. Tekintettel a földradar által megállapított anomáliára, nagy valószínűséggel itt is ez a helyzet áll fenn.

Javaslatok a jelenlegi helyzet megoldására

A fenti vizsgálat alapján az alábbi javaslatot teszem.

A feltalált műtárgyat minél rövidebb határidőn belül fel kell számolni. Ez kétféleképpen történhet:

Első lépésként (mindkét változatnál) a műtárgyon lévő talajt munkagéppel, de szigorúan a műtárgy határvonalain kívül állítva a munkagépet le kell takarítani.

Első lehetőség: a födém gerendáit a tálcákkal együtt munkagép illetve daru segítségével fel lehet szakítani, ezzel a teljes műtárgy terület szabaddá válik. Ezt követően a műtárgy betöltését el kell végezni olyan anyaggal, ami nem szennyezi a talajt, a környezetet, például sóderral, bányameddővel. A betöltésnél különös gonddal kell eljárni, hogy az anyagot szállító gépkocsik ne menjenek a műtárgy falához 2 méternél közelebb, ugyanis a tehergépkocsi súlyától az oldalfal bedőlhet, ami balesethez vezethet. Fontos tudni, hogy az ilyen műtárgyakat egysoros falazattal készítették, tehát a jelen szikkasztó falvastagsága is mindössze csak 30 cm, ami nagy terheket, illetve az oldalról a tehergépkocsik mozgásából eredő dinamikus terheket nem képes elviselni.

Második lehetőség: ugyanezt a műveletet úgy elvégezni, hogy a födémgerendák bent maradnak, ellenben a BH tálcák áttörésre kerülnek, és így kialakult nyílásokon át történik a műtárgy feltöltése. Ez a megoldás takarékosabb, de a tehergépkocsik ebben az esetben sem közelíthetik meg az objektumot. Ekkor a födémtálcák betörését különös óvatossággal kell elvégezni.

Mindkét esetben gondoskodni kell a betöltés megfelelő tömörítéséről, akár gépi erővel, akár iszapolással. A fentiek után a terület termőfölddel visszatakarható, azonban kb. még fél évig süllyedés, tömörödés történik, ezért a területet körbe kerítve kell tartani.

Az épület előtti területen (a parkolóban) megállapított anomália miatt ezt a területet különös figyelemmel kell követni, és ha itt valamilyen terepmozgás, süllyedés, jelenik meg, a területet újra meg kell vizsgálni. Ehhez a szakmai segítséget megadom.

A fentiek alapján a XXXX község XXX. hrsz-ú ingatlanon előkerült ismeretlen műtárgy veszélytelenítése megtörténik.

2018. szeptember 29.

FOTÓMELLÉKLETEK