1861

Viszonylag kevés olyan dokumentum, leírás maradt fenn a korábbi évszázadokból az utókor számára, melyből megismerhetjük a pinceomlások folyamatát, hátterét, és még kevesebb olyan, melyből megismerhetjük a védekezésül, megelőzésül hozott intézkedéseket. Ilyen ritka kivétel az az eset, mely 1861-ben Kőbányán történt.

1861. augusztus 5-én a számos kőbányai pincejárat egyike felett több mint 750 négyszögöl (2700 m2) területen a fedőkőzet a felette található termőfölddel és az akkor még Kőbánya egyik fő megélhetését, a borászatot biztosító szőlőtőkékkel együtt beomlott, több ember halálát okozva.

Az omlást a Rumpelles Mihály bányájában szabálytalanul művelt kőfejtés okozta: a földalatti tárókban olyan közel mentek a felszínhez a kőbányászok, hogy az önsúlyánál fogva beszakadt.

Noha nem ez volt az első és egyetlen ilyen szerencsétlenség, de ez az eset nagy figyelmet kapott. A Magyar Tudományos Akadémia az eset kivizsgálására nem kisebb személyiséget, mint Jedlik Ányost, nemzetközileg elismert tudósát, a dinamó (és nem mellesleg a szódavíz) feltalálóját jelölte ki.

Jedlik az esetet kivizsgálta, és arról előadást tartott az akadémián, majd írásos beszámolót tett közzé. A beszámoló az MTA hivatalos értesítőjének 1864. évi számában jelent meg.

Jedlik a helyszíni megállapításokat és a megállapításait, javaslatait a maga, nem tipikus tudós szemléletű módján fogalmazta meg. Érdekes módon a legnagyobb hangsúlyt a keletkezett légnyomás energiájának számításaira helyezte – de tudjuk, hogy az energiákkal kapcsolatos kutatás volt a szakterülete, hiszen éppen ebben az évben szabadalmaztatta a dinamót.

Néhány idézet a tanulmányból:

"...E szerint a lesűlyedt szőlő területe tesz 27158 négyszöglábot, vagyis 754 négyszög ölet. Figyelemre méltó, hogy ezen körülbelül félholdnyi területen, kivevén azt, hogy közepe táján valamicskével emelkedettebb vala, mint az üreg partjai mellett, a legkisebb rongálási jel sem vala észrevehető; lesűlyedt az egy szilárd lap gyanánt, a nélkül, hogy rajta némi repedezés, szőlőtőkéinek soraiban legkisebb rendetlenség, és a tenyésztésben valamely észlelhető hátramaradás hozatott volna létre; a szőlő-fürtök oly élénken kékelegtek a lesűlyedt venyigéken, mint a semmi viszontagságot nem szenvedetteken. Az ekkép lesűlyedt köridomú területnek szélén négy, egymástól körnegyednyire távol eső és az I. ábrában m, n, o, p betűkkel jelelt kis nyílás vala látható, melyeken a beszakadt pinczék üregébe lehetett betekinteni..."

"...Mily borzasztó erejű vala az előszámlált rombolásokat okozta légroham, végre még abból is kitűnik, hogy I pinczének homlok és keresztfalát bedöntvén, azon V vas ajtót is, mely ezen pinczét a hajlék (a telek tulajdonosának a pincerendszer másik végén épített háza) konyhájától választá el, sarkaiból kiszakította. S szobának ablakait és redőzeteit rámástul az udvarra lökte, az egész hajléknak vakolatos padlását a födéllel együtt valamennyire felemelte, miként ez a falak és a fölep által képzett szögletben hátramaradt repedésből kivehető vala. A többi közt igen meglepőnek látszott azon körülmény, hogy egy a konyhába helyezett asztalnak vörös színű terítőjét a légroham magával a konyhaajtón kiragadván, azt ikl görbe úton az udvar magas partjának lejtőjén közel 4 ölnyi magasságban létező akáczfára tekerintette..."

"A kőbányai pinczék és földalatti lakhelyek ilyféle revizióját méltán igényli azon felebaráti részvét, melylyel az ottani üregekben dolgozó, lakó, s több százra menő szegény sorsu embertársaink iránt tartozunk; kikről elszomorodva mondhatni, hogy számukra nincs egyebütt hely; kiknek, a lelket és testet egyenlően üdítő napvilágot nagyrészben nélkülözve, akár a mindennapi kenyerük megkeresése, akár a napi fáradságaik kipihenése, vagy gyöngélkedéseik kiheverése végett, csak azon dohos párákkal telt földalatti lakhelyeikben tartózkodniok, szóval élniök s halniok kell."

1868

A kőbányai pincék, és azokban folyó szabálytalan kőbányászat folyamatosan veszélyeztették a környezetüket, s a hatóságoknak továbbra is adtak feladatot. A főváros tanácsülése 1868. július 6-i ülésén ismét a Rumpelles Mihály-féle pince állapotával foglalkozott. A már korábban is gondot okozó bányavállalkozó a fejtéssel olyan közel került szomszédos, Gottgeb Antal által művelt bányához, hogy annak beomlásával fenyegetett. A hatóság - mai szóhasználattal - kötelezte erősítőszerkezetek beépítésére, sőt, megtiltotta a kőfejtést addig, amíg ezeket a munkákat el nem végezte. A tilalom ellenőrzésére a területért felelős mezőkapitányságot jelölte ki, s egyúttal kirendelt egy bányamérnököt is. Amennyiben a kötelezett nem kezdené meg 3 napon belül a megerősítési munkát, akkor azt karhatalommal kell elvégeztetni.

(Ne feledjük, Kőbánya akkor még nem söriparáról, hanem éppen ellenkezőjéről, az itt elterülő szőlőiről volt nevezetes. A városrész az 1860-as években még mezőgazdasági területnek számított, a mezőkapitányság látta el a rendészeti feladatokat.)

A fennmaradt jegyzőkönyv nem csak amiatt igen értékes számunkra, mert - a kor ékes nyelvén - bemutatja a fennálló veszélyhelyzetet, annak okait, és a hatóság intézkedéseit, hanem azért is, mert a csatolt rajzokon láthatjuk, hogyan történt a kövek fejtése a nagy szelvényű kőbányai pincejáratokban. A tanácsülésről készült jegyzőkönyv mellékelten tekinthető meg, és olvasható változatát is közlöm. Figyeljünk a kor érdekes szakkifejezéseire: „a pince veszélyessé tétetik”, a kőbányát „póczokkal” kell ellátni, és „egy bányamérnöknek kiküldetését hozza javaslatba”. A kötelezettet pedig „magamiheztartás” végett értesítik a jegyzőkönyvben foglaltakról.

"Az 1868. évi Július hó 30án Pesten tartott városi tanácsülés jkv. kivonata.

A városi mérnöki hivatal Gottgeb Antal és Rumpeller Mihály kőbányai pinczéinek megvizsgálása alapján kijelenti, hogy Gottgeb Antal kőbányája ugyan rendesen kezeltetik, de a Rumpelles pinczéjével határos és szabály ellenes gyenge kőfalban függőleges repedések mutatkoznak, és a falban 2 láb agyagréteg melyen a 24-30 láb vastag kőréteg, e felett pedig szőlőföld fekszik. Rumpelles kőbányája azonban nemcsak az említett agyagréteg által veszélyessé tétetik, hanem a szabályellenes kezelés miatt ennek beomlása is félhető, és a mellett már Gottgeb Antal birtokába is bevonul, és a szomszéd kőbányájától csak egy gyönge fal által választatik el, ezeknek folytán azon javaslatát terjeszti elő, hogy a már egy ízben előfordult szerencsétlen eset elkerülése tekintetéből Rumpelles Mihály saját és Gottgeb Antal kőbányai helyiségeit erős póczokkal látassa el és a kőoszlopokat támaszokkal erősítesse, azonkívül a két bánya közti falban az agyagréteget téglával és vízépítészeti mésszel köröskörül aláfalaztassa, és e falat boltívekkel és támoszlopokkal biztosítassa és, hogy mindaddig mig e munkák meg nem történnek a kőbánya bezáratassék.

Végül jelentő hivatal az összes kőbányák felvétele s határainak kitűzése végett, miután ez külön szakismeretet igényel egy bányamérnöknek kiküldetését hozza javaslatba.

Ezen jelentés folytán a Rumpelles-féle kőbányának veszélyes állapota kiderülvén meghagyatik nevezett bányatulajdonosnak, hogy a javaslatokba hozott munkálatokat biztonság tekintetéből rögtön foganatosítassa és a kőbánya további kiaknázását az elrendelt biztosítási munkálatok foganatosításáig szüntesse meg, a városi mérnöki hivatal pedig a szükségelt előállítások szabályszerű elkészítése feletti őrködésére a mezei kapitányság a kőbányának elzárására és a javaslatba hozott munkálatok foganatosításának tartama alatt a kőtörés megakadályozására utasíttatik. – azon esetben pedig ha Rumpelles Mihály az elrendelt biztosítási munkálatokat 3 nap alatt meg nem kezdené, meghagyatik a mérnöki hivatalnak és mezei kapitányságnak, hogy a szükséges előállításokat azonnal és felelősség terhe alatt karhatalommal az illető költségére foganatosítsa.

Amennyiben Gottgeb Antal a Rumpelles Mihály által elkövetett behatolás által birtokjogába magát sértve érzi, ebbeli keresetével nevezett a törvény rendes útjára utasíttatik, végül miután a hatóságnak rendelkezése alatt bányamérnök nem áll, meghagyatik a városi mérnöki hivatalnak, hogy eziránti intézkedés végett … javaslatát terjessze elő.

Miről a városi mérnöki hivatal a mezei kapitányság és Gottgeb Antal tudomási, Rumpelles Mihály szoros magamiheztartás végett jkv. kiv. értesíttetni rendeltetnek.

Kmf.

Kiadva

Havas Pál

jegyző"

1910-es évek 

De pinceomlások a továbbiakban is történtek. Jó bizonyíték erre Dausz Gyula 1913-ban megjelent könyve, melynek a kőbányai pincékről szóló fejezetében találunk egy rajzot. A rajz az Óhegy-alatti pincerendszert ábrázolja, s szintén jelöl egy pinceomlást – ami egyértelműen nem azonos az 1861-es omlás Jedlik Ányos által is bemutatott helyszínével.

Ezen omlásról további ismereteink nincsenek.